Fenntarthatóság és ESG. Napjainkra mindkét fogalom a gazdasági döntéshozók, befektetők és tanácsadók szótárának nélkülözhetetlen részévé vált legyen szó tranzakcióról, finanszírozásról, projektről, vállalat vezetésről vagy akár szervezet fejlesztésről. A fenntarthatósági kérdések, függetlenül a jelenlegi gazdasági és piaci körülményektől, az üzleti élet és jogi szabályozás egyre nagyobb területére vannak hatással és jelennek meg a döntésekben, valamint azok végrehajtásában. Írásunkban annak jártunk utána, hogyan érvényesülhetnek fenntarthatósági és ESG szempontok a környezetükkel hosszú távú és intenzív kapcsolatban álló infrastruktúra fejlesztésekben.
Az infrastruktúra fejlesztés fenntarthatóságának szabályozása és kihívásai
Napjainkban egyre több befektető számára fontos, hogy a profittermelésen túl hozzájáruljon szűkebb és tágabb környezetének fenntarthatóvá tételéhez. Ennek a megközelítésnek lehetnek személyes okai: belső meggyőződés, aggodalom a jövőnk vagy felelősségvállalás az elkövetkező nemzedékek sorsa iránt. Önmagában azonban a személyes indíttatás, jóllehet a szilárd elkötelezettség lényeges feltétele, a rendszerszintű változáshoz és a globális eredményekhez kevés: rendkívül fontos a jogalkotás, a szabályozás, valamint a gazdasági és piaci ösztönzés, amely eszközök képesek a fenntarthatósági alapú gondolkodás és cselekvés felgyorsítására, hatékonyságának emelésére és széles körben való alkalmazására.
A környezetileg fenntartható befektetéseket és vállalkozásokat támogató, illetve ösztönző szabályozás az Európai Unióban folyamatosan bővül: i) a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvet (NFRD) követően ii) az EU 2019-ben elfogadta a Green Deal-t és még ebben az évben iii) a pénzpiaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók vonatkozásában a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételről szóló (SFDR), valamint az iv) un. a referenciamutatókra vonatkozó Benchmark rendeleteket, majd v) 2020-ban az un. Taxonómiai rendeletet, amellyel a fenntartható tevékenységek egységes osztályozási rendszerét teremtette meg, és egy olyan minősítési rendszert hozott létre, ami meghatározza, hogy mely gazdasági tevékenységek nevezhetők fenntarthatónak, azaz járulnak hozzá az uniós környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez.
Az uniós szabályozás azonban ezzel még nem ért véget: újabb irányelv javaslatok vannak előkészítés alatt, amelyek törekednek a gazdasági-üzleti tevékenység tekintetében minél szélesebb körben a fenntarthatósági szempontokat előtérbe helyezni: ilyenek többek között a vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelv (CSRD) és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv (CSDD) javaslatok, amelyek elfogadása és hatályba lépése a közel jövőben várható.
Az infrastruktúra mennyisége és minősége – legyen szó energetikai, közüzemi, közlekedési, szállítási, telekommunikációs, környezetvédelmi, oktatási, mezőgazdasági vagy éppen szociális infrastruktúráról – kulcsszerepet játszik az élet minden területén. Ugyanakkor az infrastruktúra projektek jelentős része nagyon komoly terhelést is jelent a természeti környezetre, hiszen – rendeltetésüknél fogva – életciklusuk és hatásuk egyaránt hosszú távú és sajnos az esetek zömében (gondoljunk csak egy vízierőműre, autópályára, kikötőre vagy bármely urbanizációs létesítményre) környezeti hatásuk visszafordíthatatlan lehet. Ebben az összefüggésben az infrastruktúra szektorban befektető, illetve tevékenykedő vállalatok számára különösen fontos a fenntarthatósági és az ESG szempontokat hatékonyan integrálni. Az ESG keretrendszeren belül a három fő pillér a környezeti hatások vizsgálata (environmental), a társadalmi kérdések kezelése (social) és a vállalatirányítás folyamata (governance).
Ezek közül az infrastrukturális beruházások fejlesztésével kapcsolatban leggyakrabban a környezeti hatások gyűjtőfogalom alatti szempontok közül is különösen azok kerülnek előtérbe, amelyek a környezeti terhelésben meghatározó szerepet játszanak. Az infrastruktúra projektek létesítése és működtetése (pld. energia termelő erőművek) a globális üvegházhatású gáz-kibocsátás több mint 60 százalékáért felelős, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének (pld. közutak, vízierőművek) egyik legfőbb okozója. Ez azt jelenti, hogy az infrastrukturális beruházások fenntarthatóbb megvalósítására tett erőfeszítések kulcsfontosságúak a globális klíma és fenntarthatósági célok eléréséhez. A befektetési döntések előkészítése és megvalósítása során az ESG szempontú vizsgálat az adott projekt vagy fejlesztés tekintetében felmerülő fenntarthatósági kockázatok és kérdések széles körét komplex módon kell, hogy figyelembe vegye, és arra keresse a választ, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők hogyan befolyásolják a beruházás fenntarthatóságát mind pozitív, mind negatív értelemben. Például egy olaj- és gázipari vállalat által végrehajtott befektetés akkor ESG kompatibilis és tekinthető fenntarthatósági szempontból felelős döntésen alapulónak, ha működése során folyamatosan törekszik a káros anyag kibocsátás csökkentésére, és ennek kapcsán mérhető pozitív eredményekkel rendelkezik, ugyanakkor támogatja, edukálja vagy akár foglalkoztatja azt a közösséget, ahol az adott erőmű található.
Összességében elmondható, hogy megbízható és hiteles adatot szolgáltatni az ESG-szempontok alkalmazásáról az infrastruktúra fejlesztések viszonylatában nehéz feladat, de a fejlesztések jövője, így különösen finanszírozása és működtetése szempontjából ma már szinte elkerülhetetlen. Az ESG kompatibilitás mérési nehézsége alapvetően az infrastrukturális befektetés komplex természetére, hosszú életciklusára, sokszor maradandó környezeti hatására, illetve arra vezethető vissza, hogy minden szabályozási törekvés ellenére nehézkes egységes és jól összehasonlítható ESG-kertrendszerbe illeszkedő adatokat szolgáltatni. Ez pedig alapvető feltétele annak, hogy az infrastruktúra szektort is érintő un. „zöldre festés” („green-washing”) jelenségét a lehető legkisebb mértékre sikerüljön visszaszorítani.
ESG minden szinten: szabályozási keretrendszerek, szabványok, módszertanok és kockázatok
Már eddig is számos nemzetközi szabvány és szabályozási keretrendszer került kidolgozásra annak érdekében, hogy a fenntarthatósági szempontokat beépítsék az infrastrukturális beruházásokba és fejlesztésekbe. A keretrendszerek lényege az, hogy iránymutatást nyújtanak az adott befektetés és/vagy fejlesztés ESG alapú vizsgálatakor releváns kritériumokról, ezáltal fenntarthatósági szempontból összehasonlíthatóvá és értékelhetővé téve azokat. Az egyik ilyen, leggyakrabban használt keretrendszer az ENSZ által megalkotott 17 fenntartható fejlődési cél (SDG[1]) rendszere, de ide tartoznak – a teljesség igénye nélkül – az olyan keretrendszerek megalkotására hivatott szervezetek és azok szabványai is, mint például az IFC[2] teljesítményszabványai, a fenntartható számviteli szabványok testülete (SASB[3]), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO[4]), az integrált jelentéstétel nemzetközi keretrendszere (IR[5]), a globális jelentéstételi kezdeményezés (GRI[6]), és az ENSZ által támogatott felelős befektetés alapelvei (UN PRI[7]). Az Európai Bizottság is kidolgozott egy új technikai iránymutatást az infrastrukturális projektek éghajlatváltozási reziliencia vizsgálatáról, amely a 2021-2027-es időszakban már alkalmazandó. Az iránymutatás a jövőben elősegíti az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások általános érvényesítését az infrastrukturális projektekre irányuló beruházások tekintetében, legyen szó akár megújuló energiatermeléssel, hálózati infrastruktúrával vagy épített rendszerekkel és eszközökkel kapcsolatos infrastruktúra fejlesztésekről. Végül, de nem utolsó sorban ebben a körben említendő az európai fenntarthatósági jelentési szabvány rendszer (ESRS[8]), amely összesen 13 különböző szabványt foglal magába, és a CSRD struktúráját követve fedi le a releváns ESG területeket.
Egységesedik a gyakorlata annak is, hogy egy infrastrukturális beruházást, tekintettel mind a létesítéséből mind a működtetéséből fakadó hosszú életciklusára, az ESG-szempontok mérését illetően milyen szakaszokra és alszakaszokra bontunk. Az piaci „best practice” alapján három fontosabb mérési szakaszról beszélhetünk:
1) Az infrastruktúra fejlesztést megelőző vizsgálat:
Előzetes átvilágítás és szűrés történik, amelynek célja a tiltott gyakorlatok, termékek, szolgáltatások, országok, szektorok és vállalatok feltárása, amelyek nem vagy kevésbé felelnek meg az ESG-szempontok által felállított kritériumoknak.
2) Az infrastruktúra fejlesztés megvalósítása alatt történő átvilágítás:
- Kvalitatív elemzés, ahol az ESG-kompatibilitás mérése szabványok, szabályozási keretrendszerek és módszerek segítségével történik, alapot szolgáltatva a befektetési döntéshez.
- Kvantitatív értékelés, amely az ESG-szempontok hatását számszerűsíthető mérőszámokká alakítja át, monetizálja és később alapul szolgálhat például a megtérülési számítások vagy a finanszírozási költségek modellezéséhez.
A nyomon követés során az infrastruktúra fejlesztés ESG-kompatibilitásának követése a cél, amely révén szerzett információk segítséget nyújtanak az infrastruktúra fejlesztés refinanszírozhatósága, divesztíciója vagy a befektetők által a befektetés tárgyát képező vállalatok, illetve fejlesztések folyamatos nyomon követése (ESG Engagement) szempontjából.
Egy, a WWF[9] által végzett kutatás az infrastruktúra fejlesztések tekintetében öt olyan területet azonosított, amelyeknél kiemelkedően magas az ESG szempontok alkalmazása. A vizsgált ESG-szempontok közé tartozott az i) üvegházhatású gázok kibocsátásával járó kockázat, ii) az éghajlatváltozással járó kockázat, iii) a biológiai sokféleség megőrzése, iv) az energia- és erőforrás hatékonyság, és v) a légszennyezéssel járó kockázat, míg a vizsgált infrastruktúra szektorok i) az energetika, ii) a közmű, iii) a közlekedés, iv) a távközlés és v) a szociális szektor voltak. Noha a számos változó miatt nehéz egyértelmű következtetéseket levonni, azért néhány érdekes tendencia megfigyelhető:
a) A közmű, illetve közlekedési infrastruktúra szektor, valamint a hőenergia-termelés az üvegházhatású gázok kibocsátásának elsődleges forrásai a világ jelentős gazdaságaiban, a teljes kibocsátás közel háromnegyedéért felelősek. A felmérések alapján látható, hogy a befektetők számára döntéseik során fontosabb az üvegházhatású gázok kibocsátási tényezőinek súlyozottabb figyelembevétele, mint például a szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó költségek számszerűsítése és azok nyomon követése. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése általában az energia- és erőforrás-hatékonysághoz kapcsolódik, amely során a befektetők egyrészről a kibocsátások minimalizálását célzó új technológiákba való befektetéseket preferálják, másrészről pedig a közvetlen pénzügyi előnyökkel is járó energiahatékonyság növelésére összpontosítanak.
b) Az éghajlatváltozással járó kockázatok komolyan érintik az energetikai és távközlési infrastruktúrát. Szerte a világon a nagylétszámú városok jelentős része éghajlatváltozásnak különösen kitett területen helyezkedik el, például olyan tengerparti szakaszokon, ahol egyre jelentősebbek a tengerszint-emelkedésből és fokozódó talaj erózióból származó kockázatok. A szárazföldi távközléshez telepített kábeleket, vagy a partokhoz közel elhelyezett erőműveket a tengerszint emelkedése veszélyezteti, a part menti régiókban lévő optikai kábeleket az áradások fenyegetik; az emelkedő környezeti hőmérséklet és az egyre gyakoribb hőhullámok növekvő intenzitása pedig hatékonyabb hűtőrendszereket és növekvő hűtőközeg költségeket igényelnek.
c) Az éghajlatváltozási tényezők szintén foglalkoztatják a közmű- és a közlekedési infrastruktúrába befektetőket. Ezek jellemzően erős üzletmenet-folytonosságot igénylő infrastruktúra fejlesztések, amelyek többek között arra késztetik a befektetőket, hogy kockázatcsökkentési stratégiájuk részeként figyelembe vegyék az éghajlatváltozással járó kockázati tényezőket, köztük a tengerszintek emelkedését, valamint a bozót- és erdőtüzeket. Az éghajlatváltozással járó kockázatok jelentős hatással lehetnek a megújuló energiát előállító infrastruktúrára is. Az emelkedő átlaghőmérséklet súlyos terhelés alatt tartja a vízierőműveket. A magasabb csapadékmennyiség és a gleccserek olvadási sebességének felgyorsulása miatt gyakoribbá váltak az árvizek, és ezáltal nőtt a túlzott vízbeáramlás okozta terhelés, amely szerkezeti károkat okozhat a vízierőművi infrastruktúrában. Ugyanakkor a magas hőmérséklet hatással lehet a vízellátásra is, mivel az emelkedő hőmérséklet csökkenti a csapadékmennyiséget és a tartósan aszályos időszakok károsíthatják a vízierőművek szerkezetét és teljesítményét.
d) A megújuló energiaforrásokra épülő erőművek létesítése és üzemeltetése egyértelműen kihat a biológiai sokféleségre. A leggyakrabban felmerülő kockázatok közé tartozik a károsanyag-szivárgás, a földhasználat, valamint a természetes állat- és növénypopuláció kihalása, élőhelyeinek elvesztése. A vízerőművek esetén a problémát leggyakrabban a nem megfelelő stratégiai tervezés, illetve az erőmű által a környezetre gyakorolt terhelési hatás vizsgálatának elmaradása okozza. Az európai édesvízi halfajok több mint egyharmadát fenyegeti a kihalás, és ennek egyik fő okaként a gátakat és az erre épülő vízierőműveket említik. A közvetett hatások közé tartozik a vízminőség romlása és a folyópartokat az árvizektől és a tengerszint emelkedésétől védő hordalék visszatartása. Hasonlóképpen kimutatták a kutatások, hogy a szélerőművek negatív hatással lehetnek a madárpopulációra: a madarak nagy számban repülhetnek bele a szélerőművekbe, illetőleg természetes élőhelyükről is kiszorulhatnak az erőművek által.
A fenti példák alapján egyértelműen látszik, hogy az ESG szempontok figyelembevétele és mérése során egy-egy infrastruktúra fejlesztésnél különböző szektorokban különböző kockázati tényezők vizsgálandók, amelyek adott esetben egymásra is hatással lehetnek. Lehet például egy infrastruktúra fejlesztés kedvező a légszennyezés vagy az üvegházhatású gázok kibocsátása vonatkozásában, ugyanakkor viszont hátrányos a biodiverzitásra vagy nagyban kitett az éghajlatváltozásnak. Ez a fajta komplexitás az ESG szempontok tekintetében is érzékeny módszertant és sokrétű elemzést igényel annak eldöntéséhez, hogy egy adott infrastruktúra projekt ESG mutatói milyen előjelűek a fenntarthatósági célok viszonylatában.
Zöld infrastruktúra projektek ESG nagyító alatt
Az alábbiakban néhány olyan infrastruktúra beruházást mutatunk be, amelyek nemzetközi összehasonlításban is élen járnak az ESG-szempontok alkalmazásában és jól példázzák ezek figyelembevételének pozitív hatását a befektetési és megvalósítási folyamat során.
Európai Beruházási Bank (EBB): Kéménymentes Belváros projekt, Budapest
Az eredeti projektötlet szerint a 2020-as évek elejére-közepére Magyarországon is kiépülhet az un. fővárosi hőgyűrű, amelynek során a FŐTÁV Zrt. összeköti a külvárosi részeken található, eddig egymástól külön-külön működő hőkörzeteket, és az egyedi hőforrásokat hőközpontokkal tudja kiváltani. Az így megvalósuló gyűrűből vezeték halad majd a belváros felé, amelyre, mint a fővárosi távhőhálózatra, több tízezer lakás csatlakozhat a Kéménymentes Belváros projekt részeként és az egységes hálózat a belső városrészek közintézményeit, irodaházait és társasházait is el tudja majd látni távhővel. Az EBB 71 millió eurós, az EFSI[10] által garantált hitelt hagyott jóvá a budapesti távfűtési rendszer korszerűsítése tekintetében megvalósuló beruházások finanszírozására. A távhőellátás során a szükséges hőt a felhasználóktól távol fekvő erőművekben állítják elő, ezzel is segítve a megújuló energia termelése, illetve felhasználása tekintetében az EU 2030 Energia Stratégiában, a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben, és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célértékek elérését. Az EBB a projekt értékelése során figyelembe vette a távhőellátással járó kedvezőbb költségeket, mind a beruházás, a tüzelőanyag, mind pedig az üzemeltetés terén, illetve vizsgálta és értékelte a távhőellátás környezetre gyakorolt pozitív hatásait az üvegházhatású gázok, valamint légszennyező anyagok kibocsátási mennyiségének csökkentése következtében.
Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC): 420 MW-os vízerőmű-projekt, Nachtigal – Kamerun
A kameruni vízerőmű projektet a LTIIA úgy említi, mint az ESG-szempontokat a gyakorlatban is hatékonyan alkalmazó infrastruktúra beruházást. 2018 óta az Électricité de France, a kameruni állam, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC), az Africa 50 és a SOTA egy nagyteljesítményű vízierőmű építésébe fektet be Kamerunban. A kameruni Nachtigal Hydro Power Company (NHPC) társaság által vezetett projekt célja az ország villamosenergia-ellátásának fejlesztése. A cél egy 420 megawattos vízerőmű építése és üzemeltetése Nachtigalban, a fővárostól, Yaoundétól 65 kilométerre fekvő faluban. A Nachtigal-gát üzembe helyezése után – a tervek szerint 2023-ban – a projekt az afrikai kontinens legnagyobb gátja lesz, ahol a megépített vízierőmű az előzetes tervek és mérések alapján 850 kilotonnányi széndioxid kibocsátásának elkerülését teheti lehetővé a jövőben. A projekt ESG, azaz környezeti és társadalmi céljait ambiciózus irányítási rendszerrel érik el, amely magában foglalja többek között a térség gazdaságfejlesztését, valamint a biológiai sokféleséggel és a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos intézkedéseket is. Az IFC az erre szakosodott szervezetek támogatásával az NHPC személyzetének különböző oktatásokat és képzéseket tartottak – többek között – a nemi alapú megkülönböztetés és erőszak megelőzése, valamint a női egyenjogúság erősítése érdekében. A 2020-ban mért adatok alapján a vállalat ezen erőfeszítései sikerrel jártak, hiszen alkalmazottainak 29%-a nő, így kiemelt projektnek számít az infrastruktúra világában. Mindemellett a projekt közel 14 ezer közvetlen és közvetett munkahelyet teremtett eddigi működése során.
Allianz Global Investors: Tideway Tunnel projekt a Temzén, London és környéke
Az Allianz az egyik vezető finanszírozója az un. „Tideway” konzorciumnak, amely megépítette és jelenleg is működteti azt a 25 km hosszú alagutat, amely – még a Temzébe történő belépése előtt – felfogja, tárolja és végül elszállítja a szennyvízhulladékot. A Thames Tideway alagút egy jelentős fejlesztés része a már meglévő csatornarendszer tekintetében, amelynek célja, hogy 90% feletti hatékonysággal csökkentse a szennyezést a folyóban. Az új csatornarendszer a régi, több mint 150 éves rendszert váltotta fel, amely már korszerűtlen volt az időközben hatalmas metropolisszá nőtt London lakossága számára. A projekt során, amelynek üzemeltetői évente adnak ki fenntarthatósági jelentést, számos ESG-tényezőt vettek figyelembe, amelyek között komoly súllyal esett latba az éghajlatváltozással járó kockázat és a biológiai sokféleség megőrzése. Az éghajlatváltozással járó kockázati tényezők vizsgálatánál a Tideway alagút olyan hatásait is mérték a környezetre, mint például a változó csapadékmennyiség hatása szennyvízátfolyásoknál. A vízi élővilág megőrzésével és védelmével kapcsolatosan meghatározásra került több, az őshonos élővilágot megtartó program is. A projekt megvalósítói nagy hangsúlyt fektettek a környezeti és fenntarthatósági célok elérésére, így a fentieken túl a környezeti, egészség-biztonsági, jóléti, gazdasági, illetve személyi szempontokat figyelembe véve. A fejlesztés során az ESG szempontok megvalósulásának nyomon követését többek között az S&P Global végzi, az általuk vizsgált 2022-es adatok alapján a projekt az előzetesen meghatározott fenntarthatósági és ESG célkitűzéseknek megfelelően halad. Ide tartozik például a folyó ökológiájának támogatása, illetve egy olyan környezeti rendszer kialakítása, amely támogatja a biodiverzitást. A projekttársaság igazgatótanácsa létrehozott egy biztonsággal, egészséggel és környezetvédelemmel foglalkozó bizottságot[11] is, amely évente kétszer ülésezik és kulcsszerepet játszik a kockázatok kezelésére vonatkozó következetes módszerek, szabványok és eljárások kidolgozásában, felülvizsgálatában és felügyeletében.
A cikk szerzői
Györfi-Tóth Péter
Projekt és Restrukturálási csoportvezető,
ESG szakterületvezető
Györfi-Tóth Péter
Bokor Júlia
Junior Associate
Bokor Júlia
Magyarázat
Hivatkozások
Jogforrások:
- A Bizottság közleménye: Az európai zöld megállapodás
- Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2088 rendelete (2019. november 27.) a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról
- Technikai iránymutatás az infrastruktúra éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatáról a 2021–2027 közötti időszakban (2021/C 373/01)
Internetes hivatkozások:
- Oliver Wyman & WWF – Incorporating Sustainability into Infrastructure; How climate and nature-related factors are applied in the investment process
- EU 2030 Energy Startegy
- Energy Roadmap 2050
- Long-term Infrastructure Investors Association Handbook 2020
- Africa 50 – Infrastruktúra (befektetési) alap
- SOTA Infra & Energy – Infrastruktúra (befeketetési) alap
- Operating Principles for Impact Management
Értesüljön elsők között legfrissebb tartalmainkról!
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kérdése van? Keressen minket bizalommal!
Kövesse LinkedIn oldalunkat!
További tartalmaink ESG témában
Csökkenő kkv terhek, szigorítások a közreműködők tevékenységében – Módosult az ESG törvény
Négy hónappal az új ESG törvény elfogadását követően jelent meg a törvény első módosítása, amely számos ponton átalakítja, illetve kiegészíti az ESG adatszolgáltatásra, a nyilvántartásokra és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát (SZTFH) megillető hatósági jogkörökre vonatkozó rendelkezéseket.
Törvényi kötelezettség lett a fenntarthatóság: az új hazai ESG szabályozás lényeges szereplői
Az Országgyűlés 2023. decemberében elfogadta a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségről és fenntarthatósági átvilágítási kötelezettségről szóló törvényt, amelynek az érintett vállalkozásokra irányadó fenntarthatósági célú átvilágítási, valamint jelentéstételi és beszámolási kötelezettségeket megállapító rendelkezései már 2024. január 1-jétől hatályosak.
Törvényi kötelezettség lett a fenntarthatóság: új jelentéstételi és beszámolási követelmények
Az Országgyűlés 2023. decemberében elfogadta a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségről és fenntarthatósági átvilágítási kötelezettségről szóló törvényt, amelynek az érintett vállalkozásokra irányadó fenntarthatósági célú átvilágítási, valamint jelentéstételi és beszámolási kötelezettségeket megállapító rendelkezései már 2024. január 1-jétől hatályosak.
Törvényi kötelezettség lett a fenntarthatóság, hatályba lépett az új ESG törvény
Az Országgyűlés 2023. decemberében elfogadta a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségről és fenntarthatósági átvilágítási kötelezettségről szóló törvényt, amelynek az érintett vállalkozásokra irányadó fenntarthatósági célú átvilágítási, valamint jelentéstételi és beszámolási kötelezettségeket megállapító rendelkezései már 2024. január 1-jétől hatályosak.
Fenntartható vállalatirányítás: Hogyan tarthatnak lépést a döntéshozók a bizonytalan környezettel és a változó trendekkel?
Fenntartható vállalatirányítás: Hogyan tarthatnak lépést a döntéshozók a bizonytalan környezettel és a változó trendekkel? A Cambridge Egyetem és a DLA Piper közös kutatása alapján Györfi-Tóth Péter összegezte a várható fejlődési irányokat.
Fenntartható vállalatirányítás: jogi keretrendszer, mint az átalakulás katalizátora
Lezárult a Cambridge Egyetem Fenntarthatósági Vezetési Intézet (CISL) és a DLA Piper kétéves, globális kutatásának első fázisa. A „Future of Boards” kutatás* célja a nagyvállalati döntéshozókkal szembeni elvárások jövőbeli irányainak feltérképezése, valamint azon menedzsment-szintű változások azonosítása, amelyek lehetővé teszik a szervezetek számára, hogy az üzleti sikert összehangolják a fenntarthatósággal.
Komoly növekedés várható a globális piacon: dinamikus bővülés előtt áll az elektromos járművek töltési infrastruktúrája
A következő öt évben az elektromos járművekkel (Electric Vehicle, EV) kapcsolatos támogató infrastruktúra-ügyletek összértéke világszerte elérheti az 57,4 milliárd dollárt – derül ki a DLA Piper és az Infralogic közös globális felméréséből*.
A rugalmassági szolgáltatások fejlődése jelentheti az egyik megoldást az energiaszektor kihívásaira
A megújulóenergia-alapú termelés térnyerése, a szűkös energiatárolási kapacitások és a felhasználók költségcsökkentési célú törekvései végsősoron a hazai villamosenergia-rendszer – a kereslet és kínálat – egyensúlytalanságához vezet. A kialakult helyzet műszaki és kereskedelmi kihívásaira a rugalmassági szolgáltatások nyújthatnak megoldást.
Az energia legyen zöld, biztosan elérhető, de azért az sem baj, ha olcsó
A magas és volatilis energiaárakra, valamint a növekvő ESG-elvárásokra jelenthet hosszú távon megoldást a társasági villamosenergia-vásárlási megállapodások (cPPA) elterjedése. Energiaszelet eseményünkön a cPPA szerződésekben rejlő lehetőségeket, és a konstrukció európai energetikai piacon betöltött szerepét ismertették.