Termőföldön történő beruházás esetén a beruházás időszaka alatt az alapul fekvő ingatlan tulajdonjogát – a cikksorozat korábbi részében foglaltak szerint – nem szerezheti meg a beruházó, tehát idegen ingatlanon létesíti a napelemparkot. Amennyiben a beruházás banki hitelből kerül finanszírozásra, akkor a finanszírozó bankok általában biztosíték alapítását kérik az alapul fekvő ingatlanokra, amelyekre így még a termőföld tulajdonosa alapít jelzálogjogot és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalmat. Jellemzően ennek megalapítására külön díj vagy az ingatlan teljes vételárának megfizetése esetén vállal kötelezettséget a tulajdonos.

A napelempark megvalósítását követően az alapul fekvő ingatlan átminősítésre kerül (ha nem agrofotovoltaikus rendszer létesítésére kerül sor), amelyre tekintettel az átminősítést követően a beruházó tulajdonszerzési akadálya főszabály szerint megszűnik. Amennyiben az átminősítést követően a beruházó az alapul fekvő ingatlan tulajdonjogát megszerzi, akkor további biztosíték alapítása szükségtelen. Ha azonban a napelempark létesítésére és üzemeltetésére egy a beruházó és az ingatlan tulajdonos közötti használati megállapodás alapján kerül sor és a beruházó nem szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, akkor fontos, hogy az üzemeltetéshez szükséges mértékű használat biztosításra kerüljön. Mi indokolja ezt különösképpen a napelemparkoknál? Elsősorban a napelempark ingatlan és ingó jogi megítélésének bizonytalansága. Annak kérdése, hogy a napelempark önálló felépítménynek minősül-e alapvetően műszaki jellemzők alapján dől el, amelyet befolyásolhat még az építtető szándéka is. Jól látható tehát, hogy a Polgári Törvénykönyvnek azon rendelkezése, amely a felépítmények tulajdonosai részére jogszabályon alapuló földhasználati jogot biztosít, nem lesz feltétlenül alkalmazandó az önálló felépítménynek nem minősülő napelemparkok esetében. A törvényes földhasználati jognak az alkalmazása egyébként sem szerencsés, hiszen az üzemeltetéssel kapcsolatos részletes beruházói jogosultságok egy, a felek által kötött megállapodásban pontosabban és jobban meghatározhatóak. Ezen felül, amennyiben építési célú földhasználati jog kerül megalapításra a napelemparkok létesítésének időszakára, a megvalósítást követően érdemes egy új, az üzemeltetésre vonatkozó földhasználati megállapodást kötni tekintettel arra, hogy a beruházás megvalósítását és így az átminősítést követően a földhasználati jog, valamint az annak biztosítékaként alapítandó elidegenítési és terhelési tilalom alapításának a továbbiakban nincsen jogi akadálya. A beruházás biztosítására a jelzálogjog és a kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalom alapítása mind a beruházó, mind a projektet finanszírozó hitelintézet javára további lehetőségként szolgálhat.

Fontos változás továbbá a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség alapjának tisztázása is. Korábban ugyanis jogos aggodalom volt beruházói oldalról az, hogy az adóhatóság a napelemparkok létesítését és így az átminősítést követően, az adásvételi szerződéssel kapcsolatban fizetendő vagyonszerzési illeték alapjaként nem kizárólag az alapul fekvő ingatlan értékét, hanem a napelempark értékét is számításba vette. Nemrégiben azonban a Kúria a Kfv.V.35.147/2024/7. számú határozatában kimondta, hogy az illetékfizetésnél kizárólag az alapul fekvő ingatlan értéke vehető számításba, mivel a napelempark tulajdonjogát az építéssel az építtető, azaz a beruházó szerzi meg, tehát a napelempark vonatkozásában vagyonmozgás nem történik.