A magyar gazdaság növekedési potenciálját azok az induló (start-up) vállalkozások jelenthetik, amelyek innovatív ötletekből olyan technológiát fejlesztenek ki, amelyre van igény a világgazdaságban. Ezek a vállalkozások rendkívül értékesek Magyarország számára, mert olyan műhelyek, ahol a tudást az ott dolgozók együtt fejlesztik, azt megosztják egymással, és összemérik magukat a világ más tájain dolgozó szakmai műhelyekkel, azokhoz kapcsolódnak, míg másokkal versenyeznek a vevőkért a piacon. Ezen vállalkozások közül kerülhetnek ki azok, melyek hozzájárulhatnak egy nagyobb közösség, vagy akár az egész ország jobb boldogulásához.

A startupok számára gyakran kulcsfontosságú az amerikai piac, hiszen jellemzően ott vannak a fizetőképes vevők. De igaz ez a már érett, fejlett technológiát alkalmazó magyar központú vállalatokra is: például gyógyszeripari cégekre, szoftver fejlesztőkre, autóipari technológiát fejlesztő és gyártó cégekre, sőt mindezeken túl a kereskedőkre is.

Az amerikai-magyar kettős adóegyezmény megszűnése miatt a magyar cég USA-ból származó bevételei főszabály szerint 30% forrásadó alá esnek. Ez szinte minden bevétel-típus tekintetében igaz lehet. Vagyis nemcsak azok járnak rosszul az egyezmény megszűnése miatt, akik befektetésekkel (például részesedések, ingatlanok, kölcsön követelések) rendelkeznek az USA-ban, hanem azok is, akik például az ottani vevőik részére értékesítenek szolgáltatást. Amíg e bevételek 2013-ban jellemzően egyáltalán nem estek forrásadó alá az USA-ban, vagy csak alacsony (például osztalék esetében 5%/15%) forrásadót kellett fizetni, addig 2024-től a forrásadó főszabály szerint 30%-ra növekszik. Ez például egy egyesült államokbeli vevő részére szoftvert licenszbe adó magyar vállalkozás számára azért fájdalmas, mert az eddigi 100 egységnyi bevétel helyett 2024-től már csak 70 egységnyi bevétellel számolhat. Mindez versenyhátrányt jelent egy hasonló tevékenységet végző német, ír, luxemburgi, holland, svájci, vagy angol társasággal szemben.

Mit tehetnek a vállalatok?

Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a tevékenységet átvigyék egy másik országba, amelynek előnyös a kettős adóegyezménye az USA-val, és amely nem engedi a jogdíj forrásadóztatását. Ez egy szoftver esetében egyszerűnek tűnhet elsőre, például átruházzuk a szoftvert például egy angol társaságra és majd ez fogja licenszbe adni az amerikai vevőknek. Ám ennek az egyszerűnek tűnő gondolatnak a kivitelezésekor számos akadályba ütközünk: az első probléma az, hogy az amerikai-angol kettős adóegyezmény csak szigorú feltételek teljesítése esetében engedi alkalmazni a kettős adóegyezmény kedvezményeit (például a 0%-os forrásadót a licenszdíjon). E feltételek teljesítéséhez a magyar cégnek „angol céggé” kell válni. Ez pedig egy nehéz és költséges folyamat, mivel egy ismeretlen ország szabályinak megfelelő módon kell átalakítani a működést, amely számos újabb megoldandó problémát vet fel, amiket kezelni kell. Ez leköti a menedzsment idejét és figyelmét és forrásokat von el a fejlesztéstől, ami rontja a versenyképességet. Ezzel a magyar vállalkozás versenyelőnye kerülhet veszélybe, nevezetesen az, hogy hasonló hatékonyság mellett alacsonyabb költséggel képes fejleszteni (alacsonyabb bérköltségek, működési költségek és a viszonylag alacsony társasági jövedelemadószint miatt). Azok a magyar központú cégek, persze, akik már érettebb fázisban működnek, és ezért a világ több országában van jelenlétük, valamivel egyszerűbb helyzetben vannak, lehet, hogy éppen akad olyan csoport-vállalat, amely alkalmas arra, hogy megszerezze a szellemi tulajdont (IP-t), esetleg azt tovább fejlessze és hasznosítsa az amerikai vevők részére.

Egy másik probléma éppen Magyarországon merülhet fel: ha a vállaltcsoporton belül átadjuk az IP-t, vagy valamely tevékenységet átruházzuk, vagy csak egy szerződéses pozíciót engedünk át egy külföldi csoportvállalat részére, akkor ez főszabály szerint adóköteles Magyarországon, mivel egyik állam sem engedheti meg, hogy adott „profit-potenciál”, melyhez adóbevétel kapcsolódik adózatlanul hagyhassa el az országot.

Ráadásul, ha a kutatás fejlesztés ugyan Magyarországon marad, de az IP külföldre kerül, akkor számos kedvezménytől eleshet egy magyar vállalkozás. Az OECD épp a kutatás fejlesztési tevékenység és az IP licenszbe-adási tevékenység helyszínének szétválasztását kívánta megakadályozni a BEPS szabályokkal.