1. Szponzorált tartalom feltüntetése

A Gazdasági Versenyhivatal az influenszer marketingről szóló tájékoztatójában[1] a véleményvezérek definíciós elemeként említi, hogy a véleményvezérek az általuk készített tartalmakért jellemzően ellenszolgáltatásban részesülnek, ajánlásaik éppen ezért nem tekinthetőek objektívnek és függetlennek, azok mögött az esetek túlnyomó részében üzleti megfontolás áll. Amennyiben tehát a deinfluenszerek is ellenszolgáltatás fejében végzik a tevékenységüket, akkor rájuk is alkalmazandóak a véleményvezérekre érvényes versenyjogi és fogyasztóvédelmi jogszabályok. Így a deinfluenszerek ugyanúgy kötelesek betartani az Fttv. rendelkezéseit és a GVH influenszer marketing tájékoztatójában foglaltaknak megfelelően posztjaikban meg kell jelennie, ha a közzététel szponzorált tartalomnak minősül.

Fontos kiemelni, hogy az Fttv. 9. § (1) bekezdése az ún. érdekelvet tekinti a felelősség megállapíthatósága alapjának, tehát elsődlegesen annak a vállalkozásnak a felelőssége a szponzorált tartalom feltüntetése, aki a hirdetést megrendelte és amelynek a termék vagy szolgáltatás értékesítése a közvetlen érdekében áll. Ugyanakkor a deinfluenszer is felel a jogsértésért, kivéve, ha a jogsértés a megbízó vállalkozás utasításából ered.[2]

2. Tiltott bojkottfelhívás

A Tpvt. tisztességtelen versenycselekményei közül az egyik speciális, kiemelt tényállás a tiltott bojkottfelhívás. Ez alatt a Tpvt. 5. § a következőt érti: „Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza”. Az irányadó bírói gyakorlat szerint az a felhívás ütközik a Tpvt. rendelkezésibe, amelyik beazonosítható versenytársra vonatkozik. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a versenytársat név szerint kell a felhívásban említeni, elégséges, ha a felhívás címzettje, vagy címzettjei az adott körülmények mellett a felhívást egyértelműen a versenytársra vonatkoztatják.[3] Ennek megfelelőn bojkottfelhívásnak minősülhet, ha a deinfluenszer (nem saját véleményeként, hanem egy adott termék gyártójának megbízásából) úgy reklámoz egy terméket, hogy közben negatív kritikával illeti megbízója versenytársainak termékeit, és arra hívja fel a követőit, hogy a versenytárs termékeket ne vásárolják meg. Nem szükséges, hogy a deinfluenszer egyértelműen megnevezze a versenytárs termékeket ahhoz, hogy a tiltott bojkottfelívás megvalósuljon, ha a versenytárs termék/termékek egyértelműen beazonosíthatóak. Emellett természetesen az is bojkottfelhívásnak minősül, ha a deinfluenszer azt tanácsolja követőinek, hogy egyes konkrét termékeket ne vásároljanak meg, és mindezt egy versenytárs termék gyártójának, forgalmazójának megbízására teszi, anélkül, hogy egyébként megbízója termékét ajánlaná.

3. Hírnévrontás

A Tpvt. 3.§-a szerint: „Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.” A Tpvt. 3. §-ában foglalt hírnévrontást (befeketítést) tiltó szabálya a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésében foglalt jóhírnév sérelmére vonatkozó szabályhoz képest ugyanis egy speciális szabály és piaci versenytársak esetén alkalmazandó. Míg a Tpvt. a jóhírnév veszélyeztetését is jogsértésnek tekinti, addig a Ptk.-ban foglalt szabály szerint e jóhírév sérelmének meg is kell valósulnia ahhoz, hogy a jogsértés megállapítható legyen.[4] A deinfluenszerek tehát könnyen hírnévrontást követhetnek el abban az esetben, ha az általuk reklámozott termékek népszerűsítése során versenytárs termékekkel kapcsolatos valótlan állításokat tesznek.