adv_cikk

Kettős felhasználású infrastruktúra beruházások európai modellje: Tanulságok Magyarország számára

Korábbi elemzésünkben áttekintettük a NATO GDP-arányos, 1,5%-os védelmi-infrastruktúra célkitűzését és annak a magyarországi infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozó potenciális hatásait. Jelen cikk a lehetséges vállalások szintjéről azok érdemi megvalósítására helyezi a figyelmet: azt vizsgálja, hogy az EU-n belüli NATO-szövetségesek a gyakorlatban miként valósítottak meg kettős felhasználású (polgári és katonai) infrastruktúra fejlesztéseket, és Magyarország milyen – reálisan átültethető – megoldásokból meríthet tudást és tapasztalatot.

Az alábbi példák kizárólag nyilvánosan hozzáférhető uniós projekt-dokumentációra és megvalósítási adatokra támaszkodnak, elsősorban uniós támogatással megvalósított közlekedési infrastruktúra fejlesztéseket vizsgálva.[1]

NATO szövetséges EU tagállamok megvalósítási modelljei

Az elmúlt években több uniós tagállam olyan polgári felhasználási célú infrastruktúra-beruházásokat valósított meg, amelyeket kifejezetten “dual-use” alapon terveztek, azaz egyszerre kell megfelelniük a civil közlekedési igényeknek és a katonai mobilitási követelményeknek. A gyakorlatban több, Magyarország szempontjából is adaptálható megvalósítási modell rajzolódik ki.

1. Megerősített közlekedési folyosók (utak, hidak, felüljárók)

Európa-szerte a közlekedési folyosók megerősítése tipikusan a szerkezeti szűk keresztmetszetek célzott felszámolásával valósul meg – mindenekelőtt hidak és viaduktok megerősítésével –, annak érdekében, hogy a kiemelt TEN-T tengelyek alkalmasak legyenek a nagy tömegű civil áruszállítás, illetve a nagy teherbírású katonai konvojok mozgatására is.[2]

E fejlesztések jellemzően hidak és viaduktok teherbírásának emelését célozzák a kiemelt TEN-T tengelyeken. Híd- és viaduktmegerősítési programok zajlanak Lengyelországban (A2 autópálya), Olaszországban (A2 Friddizza viadukt, A7 Binasco viadukt), Szlovéniában (A1 autópálya, SIRIUS program), Finnországban (29-es főút hídja Torniónál), Svédországban (E22 Helge-híd) és Romániában (Prut folyó Ungheni-híd). Teljes közlekedési folyosók kettős felhasználású fejlesztése szintén bevált modell: Litvánia a Via Baltica A5 folyosót katonai felvonulási útvonalként is kezeli, Belgium az N49-et E34 autópályává alakítja, Csehország a D35-öt, Szlovákia pedig a Via Carpatia útvonalat tervezi kettős felhasználásra is alkalmassá tenni. Lengyelország városi környezetben és új gyorsforgalmi utakon is érvényesíti a katonai terhelési követelményeket, Finnországban pedig a Kelttu csomópontnál szükségrepülőtéri funkciókat is integráltak a polgári közlekedési fejlesztési célú infrastruktúra projekt elemeibe.

2. Stratégiai csomópontok (vasúti gócpontok, terminálok, repülőterek, határátkelők)

A közlekedési folyosók mellett számos, kettős felhasználású beruházás olyan közlekedési csomópontokra irányul, ahol viszonylag jól kalibrálható paraméterek, előfeltételek – például a vonathossz, a szerelvény profilja, vagy a légiforgalmi kapacitás – döntik el, hogy katonai műveletek megvalósíthatók-e a műszakilag egyébként korszerű infrastruktúra ellenére.

A vasúti fejlesztések egyik visszatérő eleme például a hálózatok szisztematikus hozzáigazítása 740–750 méter hosszú szerelvények igényeihez. Németország az Északi-tenger-Balti-tenger tengelyén hidak, kitérők és rendezőpályaudvari elemek módosításával teremti meg ennek feltételeit; Belgium és Hollandia az északi-tengeri átkelőhelyek közelében erősítette meg az állomásoztatási kapacitást; Olaszország pedig több vasútállomáson növelte a vágányhosszt a kettős felhasználás feltételeinek megteremtéséhez. A rakodási és intermodális képesség fejlesztésében Litvánia (kaunasi Palemonas rakodólétesítmény), Lettország (Rail Baltica, Salaspils terminál), Finnország (Oritkari csomópont) és Észtország (EstMilMob csomag) fejlesztései emelendők ki.

A repülőtéri beruházások következetesen a légiforgalmi területi infrastruktúrára – forgalmi előterek, gurulóutak, üzemanyagtöltő-rendszerek – fókuszálnak, nem pedig az utasterminálok fejlesztésére. Ilyen fejlesztések zajlanak Lengyelországban (Rzeszów-Jasionka, Wrocław, Katowice), Litvániában (Kaunas), Észtországban (Tallinn) és Horvátországban (Franjo Tuđman repülőtér). A vasúti határátkelők fejlesztései önállóan is jelentős kettős felhasználású projekttípussá váltak: a magyar-szlovák-ukrán csomópontokon (Záhony, Čierna nad Tisou, Eperjeske), valamint a román-ukrán és lengyel-ukrán átkelőknél a kapacitás növelésére, az átengedési idők csökkentésére és a polgári, valamint katonai logisztikatámogatására irányulnak a fejlesztések.

3. Ellenálló képesség és innováció

Számos projekt rendszerszintű fejlesztésekkel és alternatív szállítási módokkal erősíti az ellenálló képességet. Portugáliában például a WAM-alapú légtér-ellenőrzés modernizációja egyszerre javítja a polgári repülésbiztonság és a katonai légi irányítás feltételeit; Dánia a koppenhágai repülőtér környezetében vasúti kapacitásbővítésekkel szüntette meg a túlméretes katonai eszközök mozgatási korlátait; Franciaország a Moselle-csatorna korszerűsítésével tartalék belvízi logisztikai útvonalat tesz elérhetővé; Spanyolország pedig a vasúti és autópálya szakaszok összehangolásával támogatja a rendkívüli szállítási feladatokra való képességek kialakítását.

A nemzetközi gyakorlatok magyarországi alkalmazása

Az európai kettős-felhasználású infrastruktúra fejlesztési “jó gyakorlat” egyértelműen azt támasztja alá, hogy a hatékony harcászati logisztika és mobilitás nem szükségszerűen nagyszabású, kizárólag védelmi célú beruházásokra épül, hanem modulárisan megtervezett, műszakilag pontosan specifikált infrastruktúrafejlesztések összességéből áll, amelyek a mindennapi közlekedési infrastruktúra tervezésébe és üzemeltetésbe integrálva valósulnak meg.

Magyarországon ennek a megközelítésnek vannak már megvalósult formái: ilyen a Nyugat-Magyarországon található TEN-T vasútállomások adaptációja, a Zalaszentiván-nyugati háromszög vágánykapcsolat kialakítása, valamint a vasúti Szolidaritási Pályákhoz kapcsolódó határátkelő-fejlesztések. A szakpolitikai következtetés egyértelmű: amennyiben a közlekedési folyosók logikáját és megközelítését – hidak, állomások, pályaudvarok, repülőtéri létesítmények szintjén – következetesen alkalmazzuk, az megbízható utat jelent a NATO-célok tartós teljesítése irányába. Az eddigiekben vizsgált és a magyar gyakorlatba is átültethető kettős felhasználású infrastruktúra modellek lehetnek –  a teljesség igénye nélkül – a hídhálózat célzott fejlesztései a közlekedési folyosók teherbírásának biztosítása érdekében; a vasúti hálózat modernizálása, ahol a vonatszerelvényhossz-kapacitás és az üzembiztonság növelése jellemzően nagyobb hatást gyakorol a katonai mobilitásra, mint önmagukban a sebességnövelés; a határátkelőknél meglévő logisztikai kapacitás bővítése, amely a gyors katonai átcsoportosítás egyik alapfeltétele; végül, de nem utolsó sorban pedig a légiforgalmi területi infrastruktúra – forgalmi előterek, gurulóutak, üzemanyagtöltő-rendszerek – fejlesztése.

A bemutatott példák alapján megállapítható, hogy a kettős felhasználású infrastruktúra következetesen tervezett, műszakilag jól specifikált fejlesztések útján, a polgári felhasználású közlekedési rendszerekbe integrálva épül(t) ki. Magyarországnak nem szükséges új modellt kidolgoznia, hiszen az már rendelkezésre áll: a NATO szövetséges EU tagállamokban már bizonyított megoldások megfelelő adaptálásával – a stratégiai jelentőségő és nagy hatású közlekedési folyosókra összpontosítva, a műszaki előírásokat és elvárásokat már a tervezés korai szakaszában összehangolva, valamint a harcászati és védelmi követelményeket a beruházási-tervezési folyamatba ágyazva – a NATO szövetségesi vállalások tartós kettős felhasználású infrastruktúrává alakíthatók, amely egyszerre erősíti az adott tagállam  nemzeti védelmi és ellenállóképességét, támogatja a gazdasági növekedést, és minden tekintetben illeszkedik az Európai Unió és a NATO-keretrendszereihez.

Szerzők: Györfi-Tóth Péter, Romsics Viktor, Hajtó Balázs

Romsics Viktor

Romsics Viktor*

Ügyvéd,

Counsel
Infrastruktúra, Építőipar és Közlekedés szektor vezetője

Romsics Viktor

Viktor a DLA Piper Hungary Projekt és restrukturálási csoportjának vezető ügyvédje, az ICT szektor vezetóje. Elsősorban infrastruktúra fejlesztési projekteken dolgozik, ideértve többek között atomerőmű tervezéséhez és kivitelezéséhez, valamint energiatermeléssel és szállítással összefüggő egyéb projektekhez kapcsolódó jogi tanácsadást. Átfogó tudással rendelkezik a közbeszerzési jog és a magyar és európai közösségi jog területén.
E-mailt küldök
Balázs Hajtó

Hajtó Balázs

Ügyvédjelölt,

Projektfejlesztési és Restrukturálási csoport

Hajtó Balázs

Hajtó Balázs a DLA Piper Hungary-hez való csatlakozását követően infrastruktúrális, építkezési és közlekedési projektfejlesztéseken dolgozik. Egy nemzetközi ügyvédi irodánál végzett munkája során komplex projekteket támogatott, többek között EU‑s finanszírozási programok, M&A‑ügyletek és adóviták területén.
E-mailt küldök
Kérdése van? Keressen minket bizalommal!
Kövesse LinkedIn oldalunkat!

Olvassa el cikksorozatunk első részét!

Hivatkozások

[1] A cikk az Európai Bizottság CINEA nyilvános adatbázisában elérhető, kettős felhasználású közlekedési beruházásokra vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető projektinformációk független áttekintésén alapul. Az összefoglaló szisztematikus, de nem teljeskörű, a példák körén kívül további releváns kezdeményezések is létezhetnek. (https://cinea.ec.europa.eu/news-events/news/cinea-launches-new-public-dashboard-covering-all-its-projects-and-programmes-2023-01-30_en)

[2] A TEN‑T (Trans-European Transport Network) az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1679 rendelete által meghatározott, stratégiai jelentőségű közlekedési infrastruktúra‑hálózat, amely a tagállamok közötti hatékony, interoperábilis és fenntartható személy‑ és áruszállítás biztosítására szolgál.