Ennek ellenére a felperes azt állította, hogy az alperes erőművének működése a földi éghajlat felmelegedéséhez vezet, ami a közeljövőben árvizet fog okozni a gleccserekben. Ez az árvíz pedig el fogja önteni a felperes telkét, ezáltal sérti meg az alperes tevékenysége a felperes tulajdonjogát. A felperes elsődleges kérelmében a RWE AG globális CO₂-kibocsátáshoz való (a felperes által állított) 0,38 %-os hozzájárulása alapján arányos költségviselést kért a gleccserek olvadásából keletkező árvíz elleni védelmi intézkedésekhez. A keresetének jogalapjaként többek között a BGB § 1004 (1)-et jelölte meg, amely a tulajdonba történő jogosulatlan behatás elleni fellépést teszi lehetővé (actio negatoria) a tulajdonosnak. [A magyar Ptk. 5:13. § (3) bekezdésnek megfelelő szomszédjogi jogintézmény].

Az OLG Hamm végül elutasította a felperes keresetét azon az alapon, hogy a felperes tulajdonát érő károsodás veszélye nem kellően konkrét. Ezzel együtt az ítélet meglehetősen veszélyes obiter dicta megállapításokat tesz a nagyszennyező nagyvállalatok kárfelelősségével kapcsolatban, amelyek valószínűleg táptalaját képezhetik a jövőbeli hivatkozásoknak hasonló klímaperekben.

Ezekből a következők emelhetők ki:

• Az OLG Hamm ítélete kimondja: „nincs jogalapja annak, hogy az érintett tulajdonosok által (kibocsátási kártérítés miatt) indított kereseteket eleve el kellene utasítani”. Ezzel a német fellebbviteli bíróság lényegében amellett foglalt állást, hogy a bíróságok feladat- és hatáskörébe tartozik adott esetben a környezetkárosító kibocsátásokkal okozott károk esetről esetre történő megítélése.
• Az ítélet a RWE AG leányvállalatainak károkozó magatartását (CO₂-kibocsátását) közvetlenül az anyavállalatnak tudta be, hivatkozva a vállalatcsoporton belüli uralmi szerződésekre és az anyavállalat uralmi jogkörére, elvetve az ellenőrzött tagok függetlenségének elvét (ún. Trennungsprinzip).
• Az OLG Hamm megállapíthatónak találta a közvetlen ok-okozati összefüggést a cégcsoport kibocsátása és a felperes tulajdonát érintő károsodás veszélye között, elvetve a közvetett behatás (mittelbare Störung) és a német bírósági gyakorlatban is uralkodó jogi (adekvát) kauzalitás tanát.
• Az OLG Hamm azt is kimondta, hogy az RWE AG állítólagos 0,38-os részesedésével a világ teljes CO₂ kibocsátásából felelősséggel tartozik a klímaváltozás folyamataiért, ezzel mintegy felruházva az energiakonszernt egy „globális egyetemleges felelősséggel” (ún. “globale Gesamtschuldnerschaft“).
• Az ítélet alkalmazza a magyar jogban jogági jogellenesség függetlenségeként ismert jogelvet is, miszerint attól még, hogy az alperesi energiakonszern a CO₂ kibocsátásának megfelelően beszerezte a vonatkozó ágazati törvény (TEHG) szerinti igazolásokat, a kártérítési felelőssége polgári jogi alapon még beállhat. A felperes polgári jog tűrési kötelezettsége – az ítélet szerint – pedig nem állt fenn. Ez alapján tehát akár helyt is lehetett volna adni a tulajdonjogi keresetnek.

Az ítélet kritikusai, így a DLA Piper UK LLP ügyvédei szerint is, a német fellebbviteli bíróság ítéletének indokolásában, az RWE AG kártérítési felelősségével kapcsolatban tett megállapításaival meglehetősen túlterjeszkedett mind a peres ügy keretein, mind pedig a német alkotmány által bíróságokra ruházott hatáskörén. Tette ezt egy olyan politikailag kényes ügyben, amelynek szabályozása nemzetközi bíróságok szerint alapvetően a jogalkotó feladata.[1]