Bevezetés
Jelen tanulmány célja a dokumentumszolgáltatás („document production”) nemzetközi választottbírósági gyakorlatban kialakult legalapvetőbb szabályainak és szokásainak magyar nyelvű bemutatása. Egy ilyen összefoglaló ambiciózus vállalkozás, mivel nincsenek irányadó kötelező jogforrások és igazán egységes nemzetközi gyakorlat még néhány legalapvetőbb kérdésben sem alakult ki, nem is beszélve az egyes kérdésekben megbúvó további igen fontos részletkérdések megítéléséről. Ezen nehézségek ellenére a téma jelentősége és a rendelkezésre álló magyar nyelvű források korlátozottsága miatt szükségszerűnek tűnt egy, az elérhető nemzetközi jogforrások magyarázataira és a nemzetközi szakirodalomra támaszkodó összefoglaló elkészítése.
A téma a magyarországi választottbírósági gyakorlatban többes relevanciával bír. A nemzetközi fórumok előtti, magyar érintettségű nemzetközi választottbírósági eljárásokban való relevancia adekvát. Nem kérdőjelezhető meg a relevancia a magyar választottbíróságok előtti nemzetközi választottbírósági eljárásokban sem. Előremutató kérdés viszont az intézménynek a magyar választottbíróságok előtti belföldi választottbírósági ügyekben való alkalmazása. Várakozásunk szerint a magyar választottbírósági kultúra fejlődése a dokumentumszolgáltatás belföldi választottbírósági eljárásokban való elterjedését vetíti előre. Természetesen senkiben nem merül fel a legtágabb, angolszász értelemben vett „discovery” eljárások belföldi ügyekben való alkalmazásának lehetősége, de várhatóan a dokumentumszolgáltatás valamilyen formában egyre inkább jelen lesz a belföldi eljárásokban is.
Ezt a várakozást erősíti, hogy az állami bírósági eljárásokban 2018-tól alkalmazandó eljárási szabályok[1] az állítási és bizonyítási szükséghelyzetek[2] szabályozásával már intézményesítették a másik fél birtokában lévő tényekkel és okiratokkal való bizonyítás jelenségét, így a tágabb értelemben vett magyarországi jogvitakultúrában is ismert a másik féltől való „bizonyítékkérés” lehetősége.
A dokumentumszolgáltatás gyakoribb elterjedésének katalizátorai elsősorban a felek és jogi képviselőik lehetnek a megfelelő bizonyítási indítványok előterjesztésével. Emellett azonban nem elhanyagolható a választottbírósági tanácsok hozzáállásának a szerepe sem: nemcsak az előterjesztett indítványok ésszerű megfontolásával, hanem a felek aktív tájékoztatásával önmagában a dokumentumszolgáltatás lehetőségéről is aktívan elősegíthetik a bizonyítás ezen módjának alkalmazását az előttük folyó eljárásokban.
Eredetileg a Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyvében megjelent cikk.
Szerzők: Radics Viktor, Deli Zsófia, Pólya Beatrix

Radics Viktor
Jogvitarendezési Csoportvezető
Radics Viktor

Deli Zsófia, LL. M.*
Senior Associate
Deli Zsófia, LL. M.

Pólya Beatrix
Associate
Pólya Beatrix
Hivatkozások
[1] 2016. évi CXXX. törvény – a polgári perrendtartásról (Pp.).
[2] Pp. 184.§; Pp. 265.§ (2) bek.