A polgári per titkai másképp – 2. rész | Mit tehetünk az üzleti titkok megőrzéséért a perben?

Valamennyi jogászhallgató előtt ismert lehet Kiss Daisy „A polgári per titkai” című tankönyve, amelynek címét a szerző bizonyára a polgári eljárásjog iránti érdeklődés felkeltése céljából adta. Más szemszögből nézve viszont a cím megtévesztő, mivel abból arra gondolhat az olvasó, hogy ami a bíróság falai között zajlik, automatikus titokvédelem alatt áll. Ez azonban korántsem igaz. Az üzleti titok szempontjából ezért mindenképpen felülvizsgálandó a misztikumra utaló címadás.  
Kétrészes cikkünk második részében bemutatjuk azokat a titokvédelmi szabályokat, amelyekkel a fél a per során biztosíthatja üzleti titkainak védelmét.

Mint azt a cikk első részében írtuk, a polgári perek – csakúgy, mint a büntetőperek – főszabály szerint nyilvánosak. A különbség mindössze annyi, hogy míg a büntetőeljárásokban a tisztességes eljárás szempontjából sokkal jelentősebb garanciális szerepe van annak, hogy a nyilvánosság belátást nyerjen az ítélkezés folyamatába, addig a polgári perekben nagyobb súllyal esik latba a magánérdek. Így szélesebb körben korlátozható a nyilvánosság az üzleti titok védelmének érdekében is.

Arra is kitértünk, hogy míg a peres eljárás ténye nem minősül üzleti titoknak, addig a peranyagban szereplő egyes titkok tekintetében van mód a nyilvánosság korlátozására. Ezekről a titokvédelmi eszközökről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény („Pp.”) rendelkezik. Ezen peres szabályok vagy kérelemre, vagy hivatalból kerülnek alkalmazásra, attól függően, hogy a bíróság észleli-e a titokvédelmi kötelezettségét vagy arra a fél hívja fel a figyelmet.

Tekintettel azonban az üzleti titok természetére a fél (illetve jogi képviselője) aktív közrehatása szükséges ahhoz, hogy a perben az üzleti titok azonosításra és a megfelelő intézkedésre sor kerüljön. Ez a közbenjárás a fél részéről egyébként mintegy kötelezettségként jelentkezik az üzleti titok korábban ismertetett fogalmából következően, miszerint a jogosultnak minden ésszerű intézkedést meg kell tennie az információ titokban tartása érdekében. Ez a magatartás peres körülmények között is értelemszerűen elvárható, mivel titokvédelmi intézkedésekre a perben is lehetőség van.

De még mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen megoldások vannak arra, hogy fél kizárja a nyilvánosságot a perben felfedett titkai tekintetében, mindenekelőtt érdemes mérlegelni, hogy egyáltalán megéri-e az üzleti titkot tartalmazó információt a peranyag részévé tenni, és ezáltal felfedni nem csak a bíróság, de az ellenfél előtt is. Ennek mérlegeléséhez az alábbi kérdések segíthetnek:

  • Kinek az üzleti titkát érinti/érintheti az adott információ?
  • Releváns-e a titkos információ a per szempontjából?
  • Szükséges-e a titkos információ perben való felfedése a pernyertesség esélyének növeléséhez?
  • Fűződik-e nagyobb érdek a per megnyeréséhez, mint az üzleti titok megtartásához?

Ha az eldöntendő kérdésekre igen a válasz és a lehetséges érintettekkel is számoltunk, csakis akkor van értelme az üzleti titok perben való felfedéséről és a megfelelő titokvédelmi intézkedésekről beszélni. De lássuk, melyek ezek a gyakorlatban bevett titokvédelmi megoldások.

1. Titkos perirat megtekintésének korlátozása

Az üzleti titkot tartalmazó irat megismerését több módon is lehet egy perben korlátozni. Ezen lehetőségeket célszerűségi sorrendben vesszük sorra:

A) Redaktálás

A legkézenfekvőbb és egyben a legbiztosabb megoldás üzleti titok esetén az, ha a titokgazda a perben szolgáltatott okirat titkos részeit a benyújtást megelőzően kitakarja. Ehhez például praktikus és biztos megoldást nyújt a Nuance PDF „Redaction” nevű alkalmazása, amellyel kijelölhetők azok a részek, amelyet a fél a PDF dokumentumban láthatatlanná akar tenni, és azt véglegesen törli a szerkesztett dokumentumból beadás előtt.

B. Iratbetekintés engedélyhez kötése (Pp. 163. §)

Ha az üzleti titok kitakarás nélkül benyújtásra került, a bíróság titoktartási nyilatkozat aláírásához köti annak a bíróságon történő megismerését vagy az arról való másolatkészítés lehetőségét, valamint meghatározhat egyéb feltételeket is a megtekintéséhez és az arról való másolat- és kivonatkészítéshez. Ezt a korlátozást üzleti titok észlelése esetén a bíróság hivatalból is alkalmazhatja, azonban ennek hiányában a fél is kérelmezheti.

Hozzátesszük, hogy mivel az iratbetekintésre csak a felek, képviselőik, a szakértő, az eljáró ügyész, a Pp. szerinti beavatkozó és képviselője lehetnek jogosultak, ez az eszköz csupán azt segíti, hogy az egyébként is korlátozott jogosulti kör a titoktartási kötelezettségének tudatában tekinthesse meg vagy készíthessen másolatot a peres iratról. Az aláírt titoktartási nyilatkozat birtokában azonban a jogosult biztos lehet abban, hogy a tőle elvárható gondosság követelményét teljesítette bizalmas információinak titokban tartása érdekében.

C. Titokgazda megjelölése (Pp. 322. §)

Ha titoknak nem – vagy nem kizárólag – a beküldő fél a jogosultja és a perben történő felfedéséhez e személy előzetesen nem járult hozzá, lehetőség van az azt tartalmazó okiratot azzal a fenntartással benyújtani, hogy a bíróság keresse meg a titokgazdát a benne foglalt titok megismerésének engedélyezése céljából.

Ha a titokgazda a megkeresés átvételétől számított 8 napon belül nem nyilatkozik, megadottnak kell tekinteni a megismerési engedélyt; erre a titokgazdát figyelmeztetni kell. A bíróság ilyenkor egy előzetes minősítést is végez az információ tekintetében, vagyis, ha az okiratban foglaltakat nem tekinti üzleti titoknak, a megkereséstől eltekinthet, és a vélt titkos információ felhasználható lesz a perben.

Viszont, ha a megkeresett titokgazda határidőn belül úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az üzleti, hivatásbeli vagy törvényben meghatározott más titok felek általi megismeréséhez, az okiratnak ez a része nem használható fel bizonyítékként.

Ezt a kört érdemes megfutni még akkor is, ha nem egyértelmű az üzleti titoktartalom, mivel a titokgazda megjelölése nélkül a beküldő fél azt kockáztatja, hogy a hozzájárulás nélkül felhasznált okirat jogsértő bizonyítási eszköz lévén kirekesztésre kerül a perből. Nem beszélve az üzleti titoksértés esetleges további jogkövetkezményeiről, amelyet a titok jogosultja a perben benyújtó féllel szemben érvényesíthet az Üttv. alapján (objektív szankciók, vagyoni elégtétel, kártérítés stb.).

2. Üzleti titokvédelmi lehetőségek a tárgyaláson

A) Zárt tárgyalás

Célszerű a nyilvánosság kizárása a tárgyalásról az üzleti titok védelme érdekében. Főszabály szerint ugyanis a tárgyalások nyilvánosak, azokon hallgatóságként bárki, így akár a sajtó is részt vehet. Azonban a fél üzleti titokra való hivatkozással előadott, indokolt kérelmére a bíróság a nyilvánosságot a tárgyalás egy részéről, vagy akár annak egészéről is kizárja.

Megjegyzendő, hogy zárt tárgyalást ítélethirdetésre nem lehet kérni, így a perben született érdemi határozat és az ítéleti indokolás szóbeli összefoglalása üzleti titok érintettségtől függetlenül nyilvános.

B. Tanúvallomás megtagadása (Pp. 290. §)

A Pp. lehetőséget ad az üzleti titok megtartására köteles személynek, hogy olyan kérdésben, amely tekintetében a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét sértené meg a tanúvallomást megtagadhassa.

Ez a tanúzási akadály gyakran nyer relevanciát gazdasági társaságok közötti perekben, amikor a bíróság a fél valamely munkavállalóját hallgatja ki tanúként. A munkavállalók ugyanis a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) alapján ex lege kötelesek a munkájuk során tudomásukra jutott üzleti titkot megőrizni. De a munkavállalókon kívül bárki más is válhat titoktartásra kötelezetté, ha ezt a jogosulttal kötött titoktartási megállapodásban (angol rövidítéssel: „NDA”) vállalja.

Ilyen esetekben érdemes felkészíteni a tanút, hogy mely információk vonatkozásában tagadhatja meg jogszerűen a tanúvallomást üzleti titokra való hivatkozással. A vallomástétel megtagadását a tanú már a tárgyalást megelőzően is bejelentheti az üzleti titok valószínűsítésével. Abban a kérdésben, hogy a tanúvallomás megtagadásának helye van-e a bíróság a jelenlévő felek meghallgatásával határoz. E határozat ellen fellebbezésnek helye van.  

3. Üzleti titok vs. bizonyítási szükséghelyzet

Bizonyításban ellenérdekű félként arra is figyelemmel kell lenni, hogy a Pp. egyes helyzetekben a titoktartás alól felmentést megtagadó fél álláspontjával szemben a bizonyító fél bizonyítási érdekét részesítheti előnyben. Ha ugyanis a bizonyításban olyan, a perben jelentős tényről van szó, amelyet a bizonyító fél más módon nem képes bizonyítani, a bíróság az ún. bizonyítási szükséghelyzet szabályait alkalmazhatja.

Bizonyítási szükséghelyzetben van a fél, ha a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg. Ha tehát a bizonyító fél valószínűsíteni tudja, hogy az ellenérdekű féltől általában elvárható lenne, hogy az üzleti titok jogosultja a bizonyítás érdekében megadja az elismerési engedélyt hivatkozva arra, hogy más módja a bizonyításra nincsen és ennek ellenkezőjét a titokgazda ellenfél nem tudja valószínűsíteni, a bíróság a bizonyítandó tényt valónak fogadja el anélkül, hogy kiderülne, mit tartalmaz valójában az üzleti titkot képező bizonyíték.

Szemléltetésképp, idézünk egy korábbi jogesetben hozott bírósági döntést. A jogeset szerint a rendelkezésre álló számlák, bizonylatok és a felek ellentmondásos nyilatkozatai alapján nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a megrendelő a vállalkozói díj egy részét kifizette-e a felperes vállalkozónak. Annak tisztázásához a megrendelő bankszámlájának forgalmi adataira lett volna szükség, amelynek kiadására azonban a megrendelő nem adott banktitok alóli felmentést a számlavezető pénzintézetnek. Ebben a helyzetben a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy amennyiben a vállalkozói díj megfizetése tekintetében a tényállás tisztázásához indokolt lenne a kötelezett bankszámláján történt tényleges pénzmozgás felderítése, jogszabálysértés nélkül értékeli a kötelezett terhére a bíróság, ha nem adja meg a titoktartás alóli felmentést a számlát kezelő pénzintézet részére, így a számla forgalma nem válik megismerhetővé.[1]

Vagyis a Legfelsőbb Bíróság lényegében bizonyítási terhet fordított peres felek között, amikor  bizonyítás nélkül fogadta el a felperes azon állítását, hogy a vállalkozói díj vitatott része nem került megfizetésre, hivatkozva arra, hogy a megfelelő bizonyítást az alperesnek betudhatóan nem lehetett lefolytatni.

A fenti gyakorlat tehát arra inti a titokra hivatkozó felet, hogy mérlegelje, bizonyítási szükséghelyzetbe  kényszeríti-e az ellenfelet a megismerési engedély megtagadásával ezáltal kockáztatva azt, hogy az ellenfél által állított tényt valónak fogadja el a bíróság.

4. Választottbírósági út kijelölése

Ha a per titokban történő lefolytatása a cél, javasolt megfontolni a választottbírósági eljárás igénybevételét kereskedelmi jogviták esetében. Ugyanis míg a polgári perek esetében a főszabály a nyilvánosság, addig a választottbírósági eljárási szabályzatok jellemzően az eljárás bizalmas jellegéből indulnak ki, ennek megfelelően minden résztvevő felet és egyéb tudomásszerzőt titoktartási kötelezettség terheli (ld. pl. a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Működő Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata).

E jogvitarendezési mód igénybevételének előfeltétele egy választottbírósági szerződés megléte, amelyhez mindkét peres fél egybehangzó akarata szükséges. Nagyobb üzleti partnerek közötti szerződések esetén a választottbírósági kikötést jellemzően maga a szerződés tartalmazza a jövőben esetlegesen kialakuló jogviták esetére, azonban a választottbíráskodásról szóló törvény értelmében nem kizárt választottbírósági eljárást a már felmerült jogvita rendezésére sem kikötni. 

Az üzleti titok nyilvánosságra kerülésének szempontjából a választottbíráskodás mindenképp célszerű választás a jogvita rendezésére. A teljesség kedvéért ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a választottbíráskodás nemzetközi természete miatt azzal az információs kockázattal viszont számolni kell, hogy a választottbírók szélesebb körben rendelhetnek el hivatalbóli bizonyítást és lehetőségük van az ún. dokumentumszolgáltatás (document production) elrendelésére is, amelynek során a bizonyításban ellenérdekelt felet is kötelezhetik bizonyítékok benyújtására a választottbírósági eljárásban. Mivel azonban a választottbíróság eljárásának kereteit a felek határozzák meg, a választottbírók bizonyítási jogköreinek korlátozásáról is megállapodhatnak.

Szerző: Pólya Beatrix

Pólya Beatrix

Pólya Beatrix

Ügyvéd,

Associate

Pólya Beatrix

Beatrix a DLA Piper Hungary jogvitarendezési és szabályozási csoport ügyvédje. Mielőtt csatlakozott a DLA Piper Hungary-hez dolgozott egy multinacionális cégnél, valamint több innovációs kis- és középvállalkozásnál is, ahol a kereskedelmi jog különböző aspektusaival foglalkozott. Több éves tapasztalata van jogvitarendezési és nemzetközi választottbíráskodási kérdésekben.
E-mailt küldök

Kérdése van? Keressen minket bizalommal!

Kövesse LinkedIn oldalunkat!

Olvasd el a cikksorozat első részét!

Legfrissebb tartalmaink

Ingatlan | Real Estate

Merre tart a hazai ingatlanpiac?

Az ingatlanpiac egyes szegmenseiben lassú javulás várható, miközben az ESG szempontok egyre hangsúlyosabbak – derül ki a DLA Piper Hungary Real Estate Intelligence Report 2024 kiadványából. Borbély Gábor, partner, a DLA Piper Hungary finanszírozási és ingatlanjogi csoportvezetője és Balogh Tamás a DLA Piper Hungary vezető ügyvédje, Real Estate Service Stream Leader ismertetik a hazai ingatlanpiacot meghatározó legfontosabb trendeket.

Tovább »
Arbitration

Próbatétel előtt a Sunset Klauzulák: Feltámadhatnak-e az Unión belüli BIT-ek a halálból?

A 2020. év májusa jelentős változást hozott a beruházásvédelmi választottbíráskodás területén. Az Európai Unió 23 tagállama ugyanis 2020. május 5-én többoldalú (ún. plurilaterális) nemzetközi szerződést kötött egymással (a továbbiakban: „Megszüntető Megállapodás”), amellyel megszüntették a közöttük hatályban lévő közel 130 kétoldalú beruházásvédelmi egyezményt (a továbbiakban: „Unión-belüli BIT”).

Tovább »

[1] Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.097/2006.