Vége az unión belüli beruházásvédelmi egyezményeken alapuló válaszottbírósági eljárásoknak?

Történelmi jelentőségű döntést hozott az Európai Unió Bírósága (EUB) 2018. március 6. napján az Achmea ügyben (C-284/16), amely akár meg is pecsételheti az uniós tagállamok között kötött kétoldalú beruházásvédelmi egyezményeken (Unión belüli BIT-eken) alapuló választottbírósági eljárások sorsát. Ezt elemzik Deli Zsófia, Nemescsói András és Kőhegyi Dávid, a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper ügyvédei.

Az EUB 15 főből álló Nagytanácsa kimondta, hogy alapvető ellentét áll fenn egyes Unión belüli BIT-ek vitarendezési klauzulái és az uniós jog meghatározott rendelkezései és alapelvei között. Az EUB kifejtette:

Az EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi megállapodásban szereplő, a Holland Királyság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás 8. cikkéhez hasonló olyan rendelkezés, amelynek értelmében e tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban létesített beruházásokra vonatkozó vita esetén ezen utóbbi tagállammal szemben választottbíróság előtt indíthat eljárást, amely bíróság hatáskörét e tagállam köteles elfogadni.

Az Unión belüli BIT-ek uniós joggal való összeegyeztethetősége a beruházásvédelmi jog egyik legvitatottabb kérdését jelentette az elmúlt évtizedben. A beruházásvédelmi egyezmények sajátossága ugyanis abban rejlik, hogy a beruházók számára közvetlen kereshetőséget teremt a fogadó állammal szemben azáltal, hogy a beruházásaikkal kapcsolatban felmerülő jogvitákat független választottbírói fórum elé utalhatják.

Ugyanakkor az uniós jogrend szempontjából – az EUB mostani döntése értelmében – a nemzetközi választottbírósági út igénybevételének lehetősége értékelhető akként, hogy az aláássa a tagállami jogalkalmazást segítő EUB jogegységesítési törekvéseit.

Az Európai Bizottság következetesen képviselte ezt az álláspontot az elmúlt években. A Bizottság számos Unión belüli BIT-eken alapuló választottbírósági eljárásban terjesztett elő elvi állásfoglalást (ún. amicus curiae beadványt) az Unión belüli BIT-ek vitarendezési klauzulájának uniós jogba ütközése mellett érvelve.

Érdekes módon az Achmea ügyben eljáró Wathelet főtanácsnok 2017. szeptember 19. napján közzétett főtanácsnoki véleményében a Bizottság álláspontjától teljesen eltérő álláspontot képviselt a kérdésben. Wathelet szerint nincs szó ellentétről, és az uniós jog nem képezheti akadályát a tagállamok és beruházóik közötti választottbírói vitarendezési mechanizmus alkalmazásának.

Az Achmea ítélet tehát mérföldkőnek tekinthető abban a tekintetben, hogy az EUB – amely az uniós jog legvégső fokú értelmezésére kizárólagosan hivatott szerv – végleges és egyértelmű választ adott ebben a kérdésben. Az EUB megállapította, hogy a választottbírói úton való jogérvényesítést kikötő Unión belüli BIT-ek vitarendezési klauzulái ellentétesek az EUMSZ 267. és 344. cikkeivel, amelyek az uniós Szerződések által meghatározott hatásköri rendet, az uniós jogrend autonómiáját, valamint egységes alkalmazását hivatottak biztosítani. Az EUB ebben a tekintetben tehát az Európai Bizottság és a Visegrádi Négyek (mint jellemzően beruházást-fogadó államok) által képviselt jogi állásponttal azonosult. A Visegrádi Négyek tagállamaiban honos, másik uniós tagállamokban beruházó társaságok között is akadnak azonban olyanok, akiket hátrányosan érinthet a döntés.

Az Achmea ítélet jelentős hatással lehet a különböző nemzetközi választottbíróságok előtt jelenleg folyamatban lévő Unión belüli BIT-eken alapuló jogviták kimenetelére – így számos, az utóbbi időben nagy nyilvánosságot kapott magyar vonatkozású ügyre is – továbbá akár a korábban ilyen ügyekben született választottbírósági döntésekre és azok végrehajthatóságára. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy bár az Achmea ítélet az uniós jog szempontjából egyértelműen megállapította az Unión belüli BIT-eken alapuló választottbírósági eljárások létjogosultságának hiányát, az ilyen ügyekben eljáró egyes választottbírósági tanácsok kezében van végső soron a döntés abban a tekintetben, hogy az előttük folyamatban lévő ügyekben milyen relevanciát tulajdonítanak majd az ítéletben foglaltaknak.

A cikk szerzői:

Deli Zsófia

Deli Zsófia, LL. M.

Ügyvéd,

Senior Associate

Deli Zsófia, LL. M.

Zsófia a DLA Piper Hungary jogvitarendezési és szabályozási csoportjának szenior ügyvédje. Elsősorban nemzetközi beruházásvédelmi jogvitákra specializálódott, széles körű tapasztalattal rendelkezik nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárásokban, compliance és belső vizsgálatok területén, valamint emberi jogokkal foglalkozó eljárásokban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.
E-mailt küldök
Nemescsói András

Nemescsói András

Partner,

Jogvitarendezési és Szabályozási Csoportvezető

Nemescsói András

András a DLA Piper Hungary jogvitarendezési és szabályozási csoportjának vezetője. Kiemelkedő szaktudással rendelkezik mind a regulatory, mind a közigazgatási jogban, továbbá magas presztízzsel rendelkező peres ügyekben. Szakterületei közé tartoznak a pénzügyi és társasági jogi peres ügyek, pénzügyi-igazgatási ügyek, valamint az európai uniós támogatások.
E-mailt küldök