Származási garanciák on-site erőművek esetén

Korábbi cikkünkben rámutattunk, hogy az egyes energetikai tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2023. évi XCIX. törvény jelentős szabályozási akadályokat számolt fel az ún. on-site erőművi beruházások megvalósíthatóságának útjából, valamint kifejezett ösztönzők útján is igyekszik fellendíteni az efféle beruházások iránti keresletet. A hivatkozott, üdvözlendő változásokon túl a szabályozási környezetben azonban továbbra is azonosíthatóak olyan jogszabályi akadályok, amelyek álláspontunk szerint indokolatlan korlátokat képeznek a megújuló beruházások fejlesztésének útjában, például ilyenek az ún. származási garanciákra (GO / guarantee of origin) vonatkozó előírások is.
Indokolatlan korlátozás a származási garanciák szabályozásában

Magyarországon a származási garanciákra vonatkozó szabályokat a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény („Vet.”), valamint a megújuló energiaforrásból és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből nyert villamos energia származásának igazolásáról szóló 309/2013. (VIII. 16.) Korm. rendelet („Korm. rendelet”) tartalmazza. A Vet. 6/A. § (1) bekezdése alapján a származási garanciákat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal („MEKH”) állítja ki, azok bejegyzésének szabályait pedig a Korm. rendelet 5-6. § tartalmazzák.

A Korm. rendelet 5. § (4) bekezdés b) pontja alapján a MEKH a származási garanciát a kérelmező által a bejegyzési kérelemben megadott forgalmi számlára bejegyzi, ha a hálózati engedélyes a MEKH részére átadta az adatokat az erőműegységben megtermelt és a közcélú hálózatba betáplált villamos energia mennyiségére vonatkozóan, és ezek az adatok a kérelmező által megadottakkal összhangban vannak.

Ahogy az on-site erőművek kibővített létesítési lehetőségeire előző bejegyzésünkben rámutattunk, megújuló forrásból termelő erőmű (praktikusan napelemes erőmű) létesítésére sor kerülhet úgy is, hogy az erőmű által termelt villamos energia magánvezetéken és / vagy termelői vezetéken keresztül kerül leszállításra a felhasználó részére, a közcélú hálózatba történő betáplálás nélkül.

Tekintettel arra, hogy egy on-site erőmű kifejezetten adott felhasználó energiaigényének részbeni kiszolgálása érdekében létesül, és mivel a közcélú hálózati csatlakozás megszerzése jelenleg hosszú és költséges folyamat, ezek a projektek számos esetben visszwatt védelem mellett valósulnak meg, tehát a villamos energia közcélú hálózatba táplálása ennek következtében sem merül fel.

A Korm. rendelet 5. § (4) bekezdésének imperatív megfogalmazása okán („a Hivatal (…) bejegyzi, ha”), egy on-site megújuló erőmű esetében a megtermelt villamos energia vonatkozásában nem jegyezhető be származási garancia, hiszen nem teljesül a közcélú hálózatba történő betáplálás feltétele.

Álláspontunk szerint a fent kifejtett átalakuló felhasználói igények és a megújuló forrásból történő energiatermelés elősegítése okán a Korm. rendelet 5. § (4) bekezdésének b) pontja szükségtelen korlátot állít a származási garanciák bejegyzésének útjába on-site megújuló forrásból termelő erőművek esetében.

Az EU-s joganyag vizsgálata a származási garancia-szabályozásra vonatkozóan

Az Európai Unió az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelvében („Irányelv”) határozza meg a származási garanciákra vonatkozó, tagállamok számára irányadó általános kötelezettségeket. Az Irányelv (55) preambulumbekezdése alapján a származási garancia kizárólagos rendeltetése, hogy a végső fogyasztó felé bemutassa, hogy az energia egy meghatározott részarányát vagy mennyiségét megújuló forrásokból állították elő, és az Irányelv 2. cikk 12. pontja szerinti definíció is a származási garanciák ezen kizárólagos funkcióját emeli ki.

Az Irányelv 19. cikk (6) bekezdésében foglaltak szerint, a tagállamoknak továbbá gondoskodniuk kell arról, hogy az általuk származási garanciákra megszabott követelmények összhangban álljanak a CEN/EN 16325 szabvánnyal („Szabvány”). A Szabvány előírásai között nem szerepel kifejezetten olyan származási garancia kiállításra vonatkozó feltétel, amely a megújuló energia közcélú hálózatba történő betáplálást írná elő. Megjegyezzük, hogy a Szabvány 3.21 és 3.27 pontjaiban meghatározott villamos energia mennyiségét mérő berendezések fogalommeghatározásánál az on-site koncepció is megjelenik, de maga a Szabvány nem rendelkezik egyértelműen az on-site erőművek helyzetéről.

Az Irányelv 19. cikk (7) bekezdése rendelkezik továbbá a származási garanciák minimális tartalmi követelményeiről, amely követelmények kizárólag azt rögzítik, hogy a származási garanciának fel kell tüntetnie – többek között – az energia előállítására felhasznált energiaforrást és az előállítás kezdetének és befejezésének dátumát, azonban annak mikéntjére, a jelzett adatok forrására és hitelesítésének követelményeire részletszabályokat nem fogalmaz meg.

Értelmezésünk szerint az Irányelv rendelkezései nem tartalmaznak olyan egyértelmű szabályokat, amelyek a származási garanciák vonatkozásában kifejezetten megkövetelnék, hogy a megújuló alapú villamos energia a közcélú hálózatba betáplálására kerüljön, vagy amelyek a származási garanciához tartozó villamos energia mennyiségekre vonatkozó adatok hitelesítésével kapcsolatban fogalmaznának meg speciális követelményeket, de az erre vonatkozó gyakorlat még nem egyértelmű.

Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az Európai Unió megújuló átállást elősegítő törekvései azonosítható módon a hosszú távú vállalati villamos energia adásvételi szerződések („cPPA”) terjedését szorgalmazzák, ahogy ez a REPowerEU tervből, vagy a Bizottság megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásainak felgyorsításáról és az energiavásárlási megállapodások elősegítéséről szóló ajánlásából is kiolvasható.

Lehetséges ösztönző szabályozás a származási garanciák esetében

Értelmezve a származási garanciákra vonatkozó uniós joganyag rendelkezéseit és a származási garanciák térnyerése iránti, felhasználói és termelői oldalról is azonosítható igényt, álláspontunk szerint a Vet. 6/A. § (1) bekezdése, valamint a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése által megkövetelt, származási garanciák nyilvántartásának megbízható, pontos és hiteles működését nem veszélyeztetné, amennyiben a közcélú hálózatba betáplált villamos energián túlmenően, felhasználói magánvezetékbe betáplált villamos energia mennyiségére vonatkozóan is bejegyzésre kerülhetnének származási garanciák.

Álláspontunk szerint a Korm. rendelet 5. § (4) bekezdésének követelményei olyan időpillanatban és kontextusban kerültek megfogalmazásra, amikor még sem az on-site konstrukcióban megvalósuló megújuló forrásból termelő erőművi beruházások, sem a cPPA-k iránt nem született meg a kellő kereslet, továbbá azok térnyerését az uniós és a tagállami jogalkotók sem szorgalmazták.

Az efféle beruházások, és a cPPA-k a megújuló energiatermelés sajátosságait kiaknázó, decentralizált műszaki és szerződéses megoldások kiemelt eseteiként említhetőek. Továbbá a Korm. rendelet 5. § (4) bekezdés b) pontjában megfogalmazott követelmény mögött nem azonosítható olyan ellátásbiztonságot, vagy a felhasználók jogait érintő kockázat sem, amely indokolttá tenné a közcélú hálózatba történő betáplálás megkövetelését. Ismét, megértésünk szerint e követelmény az eltérő kontextusból adódó jogalkotás terméke, azonban a piaci szereplők igényei immár eltérőek a 2013-ban elfogadott szabályozási keretekhez képest.

A fenti megállapítást erősíti, hogy a jelenlegi szabályok nem gátolják a származási garanciák bejegyzését az ún. off-site fizikai cPPA-k esetében, mely szerződéseknél ugyanúgy közvetlenül szerződik a termelő és a felhasználó, azonban a megtermelt villamos energia a közcélú hálózat igénybevételével kerül leszállításra (ún. sleeving), hisz ennél a konstrukciónál a termelőegység nem a felhasználó közvetlen közelében létesül.

Egy on-site megújuló forrásból termelő erőmű a gyakorlatban gyakran a felhasználó villamos energia igényének részbeni fedezésére létesül, a közcélú hálózatba való betáplálási lehetőség nélkül, visszwatt védelemmel, ami azt is jelenti, hogy értelmezésünk szerint a jelenlegi szabályok szerint nem lenne alanya a Vet. 35. § (8) bekezdése szerinti, termelők hálózatokhoz való hozzáférésének új, ciklikus kapacitáskiosztási eljárásokon alapuló rezsimjének, hiszen betáplálási kapacitás nélkül nem jelentene többletterhelést a villamos energia rendszerre nézve.

A magánvezetékre kiterjedő szabályozás egybevág a származási garanciákat érintő legutóbbi szabályozási módosításokkal is, hiszen 2022. január 1. napi hatállyal egyszerűsödtek a származási garanciák bejegyzésére vonatkozó szabályok, így pl. a Korm. rendelet 5. § (5) bekezdése alapján jelenleg nem szükséges külön akkreditáció a bejegyzés kérelmezéséhez abban az esetben, ha az erőmű rendelkezik a MEKH által kiadott termelői engedéllyel, vagy részesül a kötelező átvételi vagy prémium típusú támogatásban.

Összegezve a fentieket, amennyiben a származási garanciák bejegyzésének azon feltétele, amely megköveteli, hogy a megtermelt villamos energia betáplálásra kerüljön a közcélú hálózatba kivezetésre kerülne, úgy ez a szabályozási változás mind felhasználói, mind termelői oldalon egy új szegmensben tenné vonzóbbá a megújuló erőművi projekteket.

Szerző: Csóti Dóra

CST

Csóti Dóra

Ügyvédjelölt,

Projekt és Restrukturálási csoport

Csóti Dóra

Dóra a DLA Piper budapesti irodájának ügyvédjelöltje. Korábban vezető regionális és magyar ügyvédi irodákban szerzett tapasztalatot, ahol banki és pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos tanácsadásra specializálódott, beleértve a konzorciális hitelezést, energetikai és egyéb projektek finanszírozását, valamint akvizíció finanszírozást. Tapasztalattal rendelkezik továbbá szabályozási ügyekben, ideértve az engedélyezési eljárásokat, határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások nyújtását, valamint ESG-vel kapcsolatos ügyeket is. A fenntartható finanszírozásról szóló dolgozatával különdíjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pénzügyi Jogi Szekciójában (2021).
E-mailt küldök

Kérdése van? Keressen minket bizalommal!

Kövesse LinkedIn oldalunkat!

Legfrissebb tartalmaink energetika témában

Jogszabályváltozások a szélerőmű fejlesztések újraindítása érdekében
Energetika | Energy

Jogszabályváltozások a szélerőmű fejlesztések újraindítása érdekében

A Kormány az év elejétől a szélerőművek fejlesztését érintő korábbi jogszabályi környezetet több ponton is átalakította a szélerőmű-kapacitások bővítése érdekében. Az Energiaügyi Minisztérium eddigi kommunikációja alapján a szélerőművi kapacitások mintegy 1.000 MW-ra történő bővülése várható 2030-ig.

Tovább »