Az öntisztázás harmadik feltétele, hogy a vállalkozás olyan technikai, szervezeti és személyi intézkedést hozott, amely alkalmas a további bűncselekmény, kötelességszegés, illetve egyéb jogsértés megelőzésére.

Érdekes módon, jóllehet ez az a feltétel, ami a gazdasági szereplő megbízhatóságának kérdését tartalmilag a legerősebben jeleníti meg, hiszen ez az egyetlen, tényleg a jövőbeli megbízhatóságot érintő tényező az öntisztázás három feltétele közül, éppen ennek a feltételnek a legnehezebb a tartalmi értékelése. Mivel ennek kapcsán jövőbeli magatartás alakítására vonatkozóan tesz ígéreteket és lépéseket a gazdasági szereplő, azok őszintesége és hatékonysága az öntisztázási eljárás során nem válhat egyértelműen megítélhetővé. Ez az adott esetben frusztráló körülmény, esetenként túlzott hatósági rugalmatlanságot is eredményez.

A közbeszerzési kizárást eredményező jogsértések mindig hibás személyi döntések és a hibát lehetővé tevő szervezeti hiányosságok együttesére vezethetőek vissza. A személy hibás döntése lehet akár a kellő mértékű tudatosság, akár a megfelelő integritás hiányából fakadó. A tudatosság hiánya is származhat a megfelelő szervezeti tájékoztatás elmaradásából, vagy a tudatosulás nem megfelelő ellenőrzéséből. Az okok tehát messzire nyúlhatnak, de leszámítva a tudatosan jogellenes döntésként megjelenő cselekedetek vagy mulasztások esetkörét, általában hatékonyan orvosolhatóak az érintett gazdasági szereplő által.

A hiányzó szabályozók, ellenőrzési mechanizmusok életbe léptetése, a munkavállalói képzettség, tudatosság erősítése révén javíthatóak a jövőbeli jogsértés megelőzésének az esélyei. Az ilyen lépéseknek kiterjedt gyakorlata van és azokra vonatkozóan kifejezetten csereszabatosnak is tekinthetőek azok a lépések, amelyeket a Közbeszerzési Hatóság az öntisztázáshoz, a Gazdasági Versenyhivatal pedig a megfelelési program életbe léptetéséért adott bírság kedvezményhez elegendőnek talál.

Amint arra utaltunk, a Közbeszerzési Hatóságnak nincs módja meggyőződni arról, hogy a menedzsment elköteleződése a jogszabályok tiszteletben tartása mellett, az életbe léptetett vagy kiegészített belső szabályozók, a különleges feladatkörrel felhatalmazott megfelelési tisztségviselők kinevezése, a rendszeres oktatások, a jogsértésben részes munkatársak áthelyezése, kirúgása stb., valódi elköteleződést, vagy csak kötelezőnek vélt ujjgyakorlatot jelentenek-e. A megelőzés céljából tett lépések valódiságát és hatékonyságát ugyanis végeredményben csak az bizonyítja, ha a gazdasági szereplő tényleg nem keveredik újabb jogsértésbe. Ez pedig több éves utánkövetéssel lehetne csak ellenőrizhető. Adott esetben pedig még az ismétlődő jogsértés sem cáfolja az elköteleződés valódiságát, ha a jogsértés oka a munkavállaló gondatlansága, vagy éppen a meglévő szabályozás tudatos kijátszása lenne.

Az öntisztázást folytató gazdasági szereplővel szembeni bizalmatlanság ugyanakkor olyan formális túlbiztosítási igényt keletkeztethet az eljáró hatóságnál, ami akár felesleges intézkedések kierőszakolását is eredményezheti. Így például a hatóság gyakorlata abba az irányba látszik elmozdulni, hogy a kizárásra vezető jogsértésben részes személyekkel szemben olyan fellépést vár el, aminek az eredményeként garantáltnak tekintheti a konkrét személy által megvalósított újbóli jogsértést. Míg egy ilyen lépés egy nagyvállalat esetében probléma mentesnek tekinthető, az érintett személy döntési helyzetből való kizárása, vagy akár a gazdasági szereplőtől való eltávolítása nehezen értelmezhető követelmény, ha az illető egy KKV vagy mikrovállalkozás tulajdonos-ügyvezetője. Az utóbbi esetben álláspontunk szerint a hatóságnak nincs más lehetősége, mint, hogy megbízik a kinyilvánított elköteleződés valódiságában.

Mindazonáltal a gazdasági szereplő rendszerint viszonylag egyszerűen, adott esetben külső szakember bevonásával képes azonosítani azokat a belső ügyviteli, szabályozási hiányosságokat, amelyek a kizárásra vezető jogsértésben szerepet játszottak. Ezek pedig a fent említett lépésekkel könnyen orvosolhatóak lehetnek. Hosszabb távon ugyanakkor problémát okozhat, hogy a túlzottan komplex belső szabályzatok esetében, hogy azok gyakorlati működése kiüresedik, annak tartalmát a munkatársak nem vagy nem megfelelően ismerik meg. A gazdasági szereplő felelőssége ilyenkor, hogy megfelelő minőségű oktatást biztosítson munkatársai részére, a visszaesés megelőzése érdekében.