A „Holland Klauzula” új köntösben

  •  Az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős biztosa, Margrethe Vestager 2020 szeptemberében bejelentette, hogy várhatóan 2021 közepétől megváltozhat az EUMR 22. cikkével, vagyis a “Holland Klauzulával” kapcsolatos bizottsági politika.
  • A változás révén az Európai Bizottság hamarosan olyan összefonódásokat is vizsgálhat, amelyek sem európai uniós, sem tagállami szinten nem voltak bejelentés-kötelesek, hiszen bizonyos esetekben a fúzió úgy gyakorolhat jelentős hatást a piacra, hogy nem éri el a Bizottság, vagy a tagállami hatóságok által felállított vizsgálati küszöböket.
  • Az alábbiakban Oroszi Fanni és Virág Péter, a DLA Piper Hungary szakértői járják körbe az új politika vállalkozásokra leselkedő kockázatait, valamint az ezek csökkentésére szolgáló megoldásokat.

Holland Klauzulának” nevezik a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK sz. tanácsi rendelet 22. cikkét (a továbbiakban EUMR). A klauzula a fúziós szabályok Európai Közösségi szinten történő bevezetésekor azt a célt szolgálta, hogy a fúziós szabályokkal akkor még nem rendelkező tagállamok is kérelmezhessék az Európai Bizottságot (a továbbiakban Bizottság), hogy foglalkozzon egyes, európai léptékkel nem rendelkező összefonódásokkal. Erre olyan fúziók esetén van lehetőség, amelyek hatással vannak a tagállamok közti kereskedelemre, továbbá azzal fenyegetnek, hogy jelentősen befolyásolják a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok területén.

Habár az EUMR 22. cikke nem változott, most új jelentéstartalommal tölti meg azt meg a Bizottság. A versenypolitikáért felelős biztos, Margrethe Vestager ugyanis 2020 szeptemberében bejelentette, hogy várhatóan az idei év közepétől az EUMR 22. cikkével kapcsolatos bizottsági politika megváltozik. A korábbiakban a Bizottság inkább kifejezetten elbátortalanította a tagállamok azon törekvéseit, hogy olyan összefonódások áttételét kérjék a Bizottsághoz, amelyek vizsgálatára nekik nem volt lehetőségük az összefonódás tagállami vizsgálati küszöböket el nem érő volta miatt.

Azonban, a megváltozott körülmények miatt a Bizottság most arra kéri a tagállamokat, hogy azon összefonódások áttételét is kérelmezzék, amely a tagállami bejelentési küszöböket sem érte el, amennyiben a tagállam úgy értékeli, hogy az adott fúzió hatással van a tagállamok közti kereskedelemre és jelentősen befolyásolhatja a versenyt egy vagy több tagállam területén.

A megváltozott politika oka az, hogy egyes esetekben sem a Bizottság, sem a tagállami hatóságok által felállított vizsgálati küszöböket nem érik el az összefonódásban részt vevő vállalkozások bevételei, a fúzió azonban ennek ellenére jelentős hatást gyakorol a piacra. Ez főként a digitális és gyógyszeripari vállalkozások között létrejött összefonódások esetén merülhet fel, melyet angol kifejezéssel „killer acquisition” néven ismerhetünk. Ennek lényege, hogy egy vállalkozás felvásárolja a jövőbeli, potenciális versenytársait, ezáltal csökkentve a rá nehezedő versenynyomást, továbbá növelve saját piaci erejét. A bejelentett változtatással elkerülhető a bejelentési küszöbökre vonatkozó jogszabályok megváltoztatása, és ezáltal a Bizottság gyorsabban tud reagálni a fennálló problémára.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Gazdasági Versenyhivatal kérheti olyan összefonódások áttételét is a Bizottsághoz, amelyeknek vizsgálatára nem volt jogosult. Mivel jogszabályváltozásról nincs szó, erre a tagállami hatóságoknak eddig is megvolt a lehetőségük, az áttételi kérelem azonban nagy valószínűséggel elutasításra került, így az ilyen jellegű kérelmek száma is kifejezetten alacsony volt. Most azonban számuk megnövekedhet, mivel a Bizottság kifejezetten kéri a tagállamokat az ezirányú kérelmeik benyújtására.

Annak érdekében, hogy ez a változás senkit ne érjen váratlanul, a Bizottság biztosítja az időt az erre való felkészülésre, és iránymutatást fog nyújtani arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen formában fogja ezen áttételi kérelmeket elfogadni. Erre azonban még várnunk kell.

Addig is azonban érdemes áttekinteni, hogy milyen kockázatokkal jár az új politika a vállalkozások számára, és hogy milyen megoldások szolgálhatnak ezen kockázatok csökkentésére. Az új politika bevezetése egyfajta bizonytalansági tényezőt hoz az eddigi egyértelmű, alapvetően bevételi alapú bejelentési küszöbökön alapuló fúziós egyenletbe. Ez a tényező a jövőben nem hagyható figyelmen kívül.

  1. Amennyiben egy tranzakció nem bejelentés-köteles sem európai, sem tagállami szinten, a jövőben nem jelenti azt, hogy nem fog mégis a Bizottság látókörébe kerülni egy EUMR 22. cikk szerinti áttételi kérelem eredményeként.
    Ennek kockázata minden bizonnyal nem kerülhető el, azonban az bizonyos, hogy kisebb, a piacra hatást ténylegesen nem gyakorló tranzakciók továbbra sem lesznek áttételi kérelmek tárgyai. Véleményünk szerint főként azoknál az összefonódásoknál szükséges ennek kockázatával számolni, ahol a potenciális, jövőbeli versenytárs felvásárlására irányul a tranzakció.
  2. Bizonytalanná válhat a tranzakció különböző lépéseinek időbeli tervezhetősége, ugyanis az EUMR 22. cikke szerinti tagállami kérelmet az összefonódás bejelentését, vagy ha azt nem kell bejelenteni, az érintett tagállam tudomására jutását követő legfeljebb 15 munkanapon belül kell benyújtani. Azokban az esetekben azonban, amikor a tranzakció nem bejelentés-köteles, kérdéses, hogy mely időponttól tekinthető úgy, hogy a tagállami versenyhatóság arról tudomást szerzett. Így tehát nehézséget okozhat annak az időpontnak a megjelölése, amikor már biztosan nem nyújtható be áttételi kérelem egyik tagállam által sem.
  3. Abban az esetben, ha csupán a tranzakció végrehajtását követően szerez a tagállam tudomást annak létrejöttéről, a már végrehajtott összefonódás kerülhet a Bizottság elé. A fúziós eljárással kapcsolatos végrehajtási tilalom bár csak azt követően érvényesül, hogy a Bizottság értesíti az összefonódásban részt vevő feleket a tagállam(ok) által benyújtott áttételi kérelemről, így a végrehajtás tilalom megsértése („gun jumping”) elviekben nem merülhet fel, kérdéses azonban, hogy mi történik abban az esetben, ha a Bizottság egy már lezárt tranzakciót vizsgál vagy esetleg utólagosan meg is tiltja azt. Megtiltás esetén ugyanis valószínűsíthetően vissza kellene állítani az eredeti, összefonódást megelőző állapotot, ami amellett, hogy költséges, jogi kockázatokat is magában rejt.
  4. Fennáll továbbá annak a lehetősége is, hogy párhuzamosan történjen egy adott összefonódás vizsgálata tagállami és bizottsági szinten. Ez akkor fordulhat elő, ha több olyan tagállam van, ahol az összefonódás bejelentés-köteles, de az áttételi kérelemhez egyes tagállamok nem csatlakoznak. Így az összefonódásban részt vevő vállalkozások költségei megnövekedhetnek a párhuzamosan, több hatóság által történő vizsgálat miatt.

Látható tehát, hogy a 2021. közepére tervezett versenypolitikai változás, habár jogszabályváltozással nem jár, mégis nagy hatást fog gyakorolni az egyes tranzakciókra. Az ebből fakadó bizonytalanság nem elhanyagolható, azonban a Bizottság iránymutatásának megjelenését követően várhatóan tisztázódni fognak egyes kérdések.


A cikk szerzői:

Oroszi Fanni
Ügyvédjelölt
fanni.oroszi@dlapiper.com
LinkedIn profil

Virág Péter
Ügyvéd
peter.virag@dlapiper.com
LinkedIn profil