Szabályozás a fenntarthatóság jegyében – mozaikok a kísérleti klauzulák nemzetközi gyakorlatából

  • A klímaváltozás és a fenntarthatóság jelentette kihívások az elmúlt években számos unortodox szabályozási megoldás megjelenését eredményezték.
  • A kísérleti szabályozási környezet az egyik leghatékonyabb eszköze a kihívások megoldására kínált innovatív megoldások felfuttatásának.
  • Az efféle tesztkörnyezetek ún. kísérleti klauzulákon keresztül vezethetőek be a szabályozásba.
  • Kétrészes cikksorozatunk első részében Simon Gábor, a DLA Piper Hungary szakértője foglalja össze, hogy a kísérleti klauzulák gyakorlata milyen perspektívát ad a nemzetközi szabályozónak.

A szabályozási unortodoxiák korát kezdjük élni, mely leginkább annak az általános feszültségnek köszönhető, ami a szabályozási környezet rugalmatlansága, és a technológiai fejlődés tempója között figyelhető meg. Ehhez adódik, hogy a klímaváltozás, valamint a fenntarthatóság jelentette kihívás okán e feszültség a közjog által erősen leszabályozott szektorokat, így például az energetikát is dömping szintjén érte el, egyre többször kell a jogalkotónak szembesülnie a szabályozási környezet rugalmatlanságából fakadó nehézségekkel.

Regulatory sandbox – kísérleti szabályozási tesztkörnyezet

2015 óta egyre több állam jogában jelent meg a szabályozási kereteket szétfeszítő innovatív megoldások kezelésére létrehozott új típusú környezet, a nemzetközi irodalomban jellemzően regulatory sandbox (a továbbiakban tesztkörnyezet) névvel illetett modell. A tesztkörnyezet lényege az, hogy az innovatív megoldásokat kínáló ügyfeleknek előzetes engedélyezési eljárást követően a hatóság ideiglenes tesztüzemre ad lehetőséget, melynek időtartama alatt meghatározott jogszabályi követelmények alól az engedélyes felmentést kap, s termékét, szolgáltatását valós piaci körülmények, valamint hatósági felügyelet mellett kipróbálhatja.

A koncepció célja, hogy a tesztüzem alatt a felek aktív együttműködéssel, információcserével egyrészt azonosítsák a hatályos szabályozási környezet rugalmatlanságait, feltérképezzék a lehetséges módosítások spektrumát. Másrészt a tesztüzem lehetőséget ad az engedélyesnek arra, hogy termékét úgy finomhangolja, hogy az esetlegesen meg tudjon felelni a hatályos szabályozási rezsimnek.

A tesztkörnyezet a FinTech szektorból szivárgott át egyre több jogterület szabályai közé [a pénzügyi szektorban már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is több éve működteti], nem meglepő módon a klímaváltozás hatásai révén kiemelt jelentőségűvé váló energiaszektorban is hamarosan megjelent, elsők között az Egyesült Királyságban, majd Hollandiában. Ugyanakkor modellszinten e két ország meglehetősen nagy különbségekkel kezdte alkalmazni. Utóbbi állam e jogintézményt egy kísérleti klauzula nevezetű jogalkotási eszközzel intézményesítette. A megoldás lényege, hogy egy törvényi rendelkezés beiktatásával a jogalkotó felhatalmazza a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot, hogy meghatározott innovatív megoldások, újszerű termékek, piaci gyakorlatok teszteléséhez eltérő szabályokat, követelményeket határozzon meg és engedélyezzen. A kísérleti klauzula léte többszintű szabályozási rezsimet feltételez, amennyiben a kísérleti szabályozási környezet részletszabályait jellemzően rendeleti szinten rögzítik.

A német szakirodalom Reallabor néven ismeri a szóban forgó jogintézményt, a szabályozás szintjén ugyanakkor ezzel az elnevezéssel az nem jelenik meg. Ehelyett a német megoldás is a holland energiaszektorban alkalmazott módszert vette át, melynek kulcseleme a kísérleti klauzulák (Experimentierklauseln) több jogszabályba történő bevezetése. A kísérleti klauzula, mint jogalkotási eszköz funkcióját és határait tekintve maga is folyamatosan evolválódik. A német irodalom számára is meghatározó kérdés hogy mennyiben vagyunk hajlandóak feladni a kialakított sztenderdjeinket, szabályozási alapelveinket annak érdekében, hogy az innovációnak kellő teret tudjunk biztosítani. Egy kísérleti klauzulán alapuló kísérleti szabályozási környezet üzemeltetése során ugyanis kiemelten fontos a különféle uniós szabályokból adódó sztenderdeknek (kiváltképp pl. az állami támogatásokra vonatkozó jognak) való megfelelés, valamint a felelősségi kérdések rendezése. E kihívásokkal telített alaphelyzet ismeretében mutatunk rá pár konkrét klauzulára, és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatra.

Energiaszektor

A térben és időben is lehatárolt környezetre jó példa energiaszektorba a német energiagazdálkodási törvény [Gesetz über die Elektrizität– und Gasversorgung (EnWG)] 119. § által bevezetett megoldás. E szakasz a Schaufenster Intelligente Energie (a továbbiakban: SINTEG) programban résztvevőknek adott lehetőséget a hatályos szabályozási rezsimhez képest könnyített feltételek szerinti működésre. A SINTEG program egy igen átfogó tesztkörnyezetet kíván biztosítani az energetikában, azon belül is főleg a megújuló forrásból való termelés, valamint a digitalizáció terén mutatkozó innovatív megoldások kipróbálására. Ennek elérésére az EnWG 119. § kísérleti klauzulája a következő koncepciót követi: a törvény felhatalmazást biztosít a szövetségi kormány (Bundesregierung) számára, hogy rendeletben határozza meg a SINTEG programra vonatkozó, általánostól eltérő részletszabályokat.

Ennek keretében a klauzula egyrészt általános célokat rögzít, pl. az eltérés kizárólag úgy biztosítható, ha az engedélyes tevékenysége ezáltal elősegíti a villamosenergia-ellátórendszer megbízhatóságát és/vagy biztonságát, másrészt egzakt módon felsorolja, hogy milyen szabálycsoportoktól lehetséges egyáltalán a derogáció. Így eltérő követelményeket tesz lehetővé a hálózati rendszerhasználati díjak meghatározását illetően, vagy a villamosenergia-tárolásra vonatkozó fizetési kötelezettségek megállapítása terén.

Végezetül a klauzula általános időbeli és finanszírozási korlátokat is megfogalmaz, kijelölve a szabályozási környezet rugalmasabbá tételének határait, melynek következtében az eltérő szabályozás csak akkor tekinthető konformnak, ha a könnyítés biztosította esetleges anyagi előny végül annál a hálózat üzemeltetőnél realizálódik, melyhez a SINTEG résztvevője csatlakozik, valamint ha a könnyítés legfeljebb 2022. június 30.-ig hatályos.

Összegezve, a SINTEG program köré kiépített tesztkörnyezet úgy igyekszik felfuttatni az Energiewende megvalósulását szolgáló innovatív megoldásokat, hogy a résztvevők számára kulcsfontosságú területeken jellemzően anyagi természetű előnyt engedélyez, miközben a lehető legegzaktabb általános korlátok emelésével biztosítja az ellátásbiztonság és a verseny torzításmentes érvényesülését. A SINTEG célja nem a jövőbeni szabályozás kvázi előrevetítése, hanem annak lehetővé tétele, hogy gyakorlati teszteken keresztül lehessen tanulni, rávilágítani a jogi környezet frissítésének lehetőségeire, mindezt a hatóságok felügyeletével és – részbeni – finanszírozásával. Az így előállt keretrendszerben ténylegesen lefolytatott tesztüzemek közül érdemes pl. a NEW 4.0 programot kiemelni, mely Hamburg városát és Schleswig-Holstein tartományát fogja össze egy olyan innovációs programban, mely azt kívánja demonstrálni, hogy milyen technológiai megoldásokkal lehet elérni, hogy a térség energiaellátása 2025-re 75%-ban megújuló energiaforrásból valósuljon meg. A program egyik kiemelten kezelt problémaköre a többletként jelentkező villamosenergia minél hatékonyabb felhasználásának biztosítása.

Közlekedés

A német közlekedési szabályozásban megjelent kísérleti klauzula példát mutat egy némileg lazábban keretezett tesztkörnyezetre is. A releváns tömegközlekedési törvény [Personenbeförderungsgesetz (PBefG)] 7. § 2. bekezdése ugyanis azt rögzíti, hogy a közlekedési hatóság eseti jelleggel felmentést adhat a PBefG vagy a PBefG alapján elfogadott rendelkezések alól újszerű közlekedési minták vagy eszközök gyakorlati tesztelése érdekében, legfeljebb négy évre, amennyiben azok nem ellentétesek a tömegközlekedési érdekekkel (öffentliches Verkehrsinteressen). Ez a megoldás sokkal inkább emlékeztet a brit regulatory sandboxok megoldásaira, amennyiben a hatóság sokkal nagyobb szerepet kap eseti alapon mérlegelve az adott innovatív megoldás engedélyezhetőségét, valamint az engedély tárgyát képező derogáció mibenlétét is.

A klauzula legfőbb fókuszcsoportjait a különféle alternatív hajtású tömegközlekedési eszközök, valamint az autonóm illetve közösségi közlekedési formák alkotják. A PBefG-be 2017-ben bekerült klauzula tette lehetővé pl. a Volkswagen leányvállalat MOIA kisbuszok ride-pooling szolgáltatásának tesztelését. A klauzulát ért kritikák szerint a viszonylag laza jogi keretezés miatt a hatóság igen szűk mezsgyén mérte az engedélyezhető szolgáltatásokat, ami miatt a kísérletek nem tudtak jelentős változást gyakorolni a tömegközlekedés állapotára. E kritikák összefüggésbe hozhatóak a német tesztkörnyezetek jelenlegi irányultságával is.

Hogyan tovább?

Németország egyre inkább kiemelten kezeli a tesztkörnyezeteket a klímavédelem és a fenntarthatóság összefüggésében. Az ún. 7. Energiafejlesztési program (7. Energieforschungsprogramme) az Energiewende megvalósításának egyik elsődleges eszközét látja bennük, olyannyira, hogy a gazdasági minisztérium 2019 februárjában ötletpályázatot írt ki az Energiewende megvalósításának előmozdítására. E pályázat már kifejezetten olyan tesztkörnyezetek számára keresett jelentkezőket, melyek különféle szektorok összekapcsolását (Sektorkopplung) is képesek kezelni, így pl. az energetikát és a közlekedést egyidőben érintő üzemanyagcellás technológiák esetében. Az ötletpályázat egyik nyertese pl. a Westküste100 program, mely Schleswig-Holsteinben egy 30 MW kapacitású elektrolízis-rendszert megújuló forrásból (ti. szélenergiából) működtet, s így állít elő hidrogént az üzemanyagcellák számára. A 7. Fejlesztési program az új tesztkörnyezetek keretezését szintén elsődlegesen kísérleti klauzulákon keresztül képzeli el, nagyban építve a SINTEG programban összegyűjtött tapasztalatokra.

A cikksorozat következő részében ismertetjük a kísérleti szabályozás hazai perspektíváit az energetikában és a közlekedésben.

Szerzők:

Simon Gábor

Simon Gábor

Partner, Energia és

beszerzések szakterület csoportvezető

Simon Gábor

Gábor a DLA Piper Hungary energiajogi és a beszerzési szakterületek vezetője. Jelentős tapasztalatokat szerzett az energiaipar szabályozási kérdéseiben és kereskedelmi gyakorlatában, rendszeresen ad jogi tanácsot többek között energiakereskedőknek, erőművi társaságoknak, energetikai berendezés gyártóknak, és rendszerüzemeltetőknek.
E-mailt küldök
Holló R.

Holló Richárd

Ügyvédjelölt,

Finanszírozási, Projekt és Restrukturálási csoport

Holló Richárd

Richárd a DLA Piper budapesti irodájának ügyvédjelöltje. Fő szakterülete az energiajog, különös tekintettel a villamos energia és a földgázszektor. Az efféle szabályozási kérdéseket érintő tanácsadáson túl kiterjedt tapasztalattal rendelkezik megújuló projektek kapcsán felmerülő engedélyezési eljárások és projektfejlesztés területén. Emellett jelenleg az ELTE ÁJK PhD hallgatója, ahol az energiaszektorral kapcsolatos innovációs szabályozásokat kutatja.
E-mailt küldök