Abszurdnak tekinthető-e az a helyzet, hogy egy 18. életévét betöltött személy pert indít szülei ellen a 18. életévének betöltését megelőzően kialakult sérelmes helyzet miatt, melyet a róla nyilvánosságra hozott képek okoztak?
Mindeddig annak tűnt. Ám egy osztrák lány megelégelte, hogy bár éveken keresztül kérte szüleit arra, hogy egy közösségi oldal felületéről a róla készült képeket távolítsák el – valamint tartózkodjanak újabb képek megosztásától –, ennek a kérésnek nem tettek eleget, és nagykorúsága elérését követően beperelte a szüleit.
Az érintett két alapjog a szülő kifejezéshez való joga, illetve a gyermek magánszférához való joga. Az általunk vizsgált esetben – tehát amikor a szülő kiskorú gyermekéről fényképet oszt meg az online felületen, létrehozva ezzel kiskorú gyermeke digitális lábnyomát – ezen két alapjog versenyez egymással.
A kifejezéshez való jog értelmében az egyén – esetünkben a szülő – dönthet arról, hogy kit és milyen mértékben enged be a személyes terébe, ezáltal meghatározva önmaga és a külvilág kapcsolatát. Mindaddig fel sem merül a probléma, amíg ez valóban önmagára vonatkoztatva jelenik meg, ám problémássá válhat abban az esetben, ha gyermeke is érintetté válik, amikor a szülő ezen jogával él.
Ahogy az Alaptörvény is megfogalmazza, mindenkinek joga van a magánszférához, továbbá a személyes adatok védelméhez, ezt további egyezmények is deklarálják. A gyermekek esetén mindig szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy őt illeti meg a magánszférához és a személyes adatokhoz fűződő alapjog, nem pedig szülőjét. Tehát a gyermek emberi méltóságából eredően önálló alapjogi jogalanyisággal rendelkezik, az ebből fakadó jogok érvényesítése azonban problémás és kétséges lehet. Ekkor jár el érdekében és nevében a szülő, de ettől ő még nem válhat az alapjogok alanyává. Ez felerősíti a szülők a gyermek irányába tanúsítandó felelősségét – tekintve, hogy így a szülő már nem csak a gyermek felügyeletéért, neveléséért, hanem jogainak érvényesüléséért is felelősséggel tartozik.
Az Internet megjelenésével a magánszféra és a nyilvános szféra határai elmosódnak, valamint az emberek önkéntes kitárulkozása – új magatartásformaként – jellemző a közösségi médiában. Ebben a közegben különösen nagy veszélynek van kitéve az egyébként is különös védelmet igénylő gyermek, aki ugyan ezen említett önkitárulkozásról nem dönthet, egyidejűleg mégis központi szereplőjévé válik az online életnek – jellemzően a szülő által. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a gyermeknek is van személyes tere, melyet védelem illet meg.
Nem lehet természetesen kijelenteni azt, hogy minden Internetre felkerült kép előidézi az általunk vizsgált sérelmes helyzetet. A sok egyedi eset között vannak olyanok, amelyek a sérelmes helyzet kialakulásán túl számos veszélyt is hordozhatnak magukban. Ezekben az esetekben nem egy elvont veszélyeztetési kategóriáról kell beszélnünk, hanem a veszély bekövetkezésének reális lehetőségéről. A veszélyforrások szorosan kapcsolódnak az online jelenléthez, így a tömegesen elkövethető jogsértések globális környezetben valósulnak meg. A szülő cselekménye közvetlenül és közvetetten is segíthet elő jogsértő magatartásokat. A feltöltött képek következménye lehet például a kiszolgáltatottság érzése, a megalázott helyzet kialakulása és kialakítása. De ide tartozhat a kiskorú gyermek zaklatása, internetes pedofília veszélyének kialakulása, illetőleg a képek kereskedelmi célú felhasználása.
A veszély kialakulása nem csak a jelenben értelmezhető, ugyanis az Interneten közzétett adatok nem kizárólagosan a jelenükre gyakorolnak hatást. Sokkal inkább jövőbeli vonatkozásait érdemes hangsúlyozni. Ugyanis az Internet térhódításával már nem tartható a jelenbeli, lokális szemléletmód, hanem a jövőbeli hatásokra is fókuszáló, globális látásra van szükség.
A már említett felhasználáshoz kapcsolódóan érdekes példaként megemlíthető, hogy az Instagramra feltöltött képek esetén nem beszélhetünk illetéktelen felhasználásról, hiszen a feltöltő a felhasználási feltételek elfogadásával hozzájárul a kép esetleges további használatához. Ez akkor problémás, ha a szülő által tett joglemondó nyilatkozat érinti a gyermeket azáltal, hogy a képen őt, illetve őt is szerepelteti.
Problémafelvetésünket a dolgozat elején a következőképpen foglaltuk össze: a szülő kifejezési szabadsága és a gyermek magánszférája közti kollízió miképp oldható fel?
Miközben erre a kérdésre keressük a választ, nem tekinthetünk el attól, hogy a személyes tér oltalmazása több jogágat és jogterületet is érinthet. A kérdés az, hogy mi szükséges: prevenció vagy szankció? Vajon milyen jogérvényesítési lehetőségek állnak egy kiskorú rendelkezésére? Egyáltalán a kiskorú gyermekek képesek-e élni ezekkel az eszközökkel? Vagy erre csak nagykorúságuk elérését követően van lehetőségük?
Felmerülhet, hogy a probléma megoldására a büntetőjog eszköztárát alkalmazzuk. Azonban a hatályos Büntető Törvénykönyvben nem található erre a cselekményre alkalmazható tényállás, új tényállás megalkotását pedig nem tartjuk célszerűnek. Továbbá gondolnunk kell arra, hogy a büntetőjognak meg kell őriznie ultima ratio jellegét, tehát csak akkor kerülhetne sor e jogág eszközeinek alkalmazására, ha semmilyen más, enyhébb eszköz nem lenne igénybe vehető.
A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Nevesített személyiségi jogként megjelenik a képmáshoz való jog, mely így a törvény védelme alatt áll. Ennek értelmében a jogsértés tényét objektív alapon meghatározhatná az a tény, hogy a gyermekről, akaratától és hozzájárulásától függetlenül képet osztanak meg – mely esetben elméleti szinten teljességgel indifferens lenne, hogy erre a szülő által kerül sor.
Melyik a célszerűbb: objektív alapon megállapítani a jogsértés tényét vagy a szülő-gyermek viszony figyelembevételével szubjektíven megítélni a kérdést?
Valós megoldásként a prevenció szolgálhat, mely megvalósulhat a médiatudatosság fejlesztésén, figyelemfelhívó reklámokon és kampányokon, valamint az erre alkalmas szervek állásfoglalásain keresztül.
Az írás a DLA Piper által támogatott OTDK-ra készített tanulmány kivonata, szerzői, Tamás Bianka és Evellei Evelin Molli különdíjjal jutalmazott hallgatók, így a cikk nem feltétlenül az Iroda szakmai álláspontját tükrözi, mivel nem az Irodával együttműködő jogász készítette.
A következő írás dolgozat formája elnyerte a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda különdíját a XXXIII. miskolci Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi szekciójában. A DLA Piper elkötelezett a fiatal tehetségek megtalálásában és támogatásában. Az iroda az ügyvédi irodák piacán trendeket szab az innovatív jogi szolgáltatások terén és ezzel összefüggésben célja, hogy a jogról, leendő hivatásáról innovatívan gondolkodni akaró, szorgalmas hallgatókat már egyetemi éveik alatt figyelemmel kísérje, segítse.
Forrásjegyzék:
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
Alaptörvény
TDK dolgozat: A gyermek és a szülő alapjogi versenye online közegben
https://hu-hu.facebook.com/legal/terms/update