A vállalatok számára egyre fontosabb, hogy a termékeik teljes életciklusát az ESG szempontok figyelembevételével alakítsák ki, amelynek részét képezi a fenntartható címkézési megoldások alkalmazása is. A fenntartható címkézési rendszerek emellett lehetővé teszik a fogyasztók számára is, hogy könnyebben és átláthatóbb módon azonosítsák azokat a termékeket, amelyek környezetbarát, illetve fenntartható módon készültek. Ezek a szempontok az uniós jogalkotásban is leképeződnek, amely jól jelzi a címkézési szabályok jelentőségét. Cikksorozatunk ezen részében a termékek címkézére vonatkozó, valamint az ahhoz kapcsolódó kérdéseket vizsgáljuk meg részletesebben.
Az Ecodesign Keretrendelet (Ecodesign for Sustainable Products Regulation – ESPR) – amelyről részletese írtunk korábbi cikkünkben – tájékoztatási követelményei előírják, hogy a hatálya alá tartozó termékeket csak akkor lehet majd forgalomba hozni vagy használatba venni, ha a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, valamint a digitális termékútlevélre vonatkozó előírásokkal összhangban digitális termékútlevéllel rendelkeznek. A digitális termékútlevélben szereplő adatoknak pontosnak, teljeskörűnek és naprakésznek kell lenniük. A digitális termékútlevél – többek között pl. leolvasható vonalkód segítségével – várhatóan segíti majd a vásárlókat a tájékozott döntések meghozatalában, illetve fontos eszköze lehet annak, hogy az információk elérhetővé váljanak valamennyi szereplő számára a teljes értéklánc mentén, javítva az értékláncban a termékek végpontok közötti nyomonkövethetőségét. A Bizottság továbbá gondoskodik a termékútlevélhez kapcsolódó nyilvánosan hozzáférhető internetes portál, valamint 2026. július 19-ig egy elektronikus nyilvántartás létrehozásáról, amely biztonságos módon tárolja majd az egyedi azonosítókat.
2. Termékek címkézése
Az ecodesign címkékről
A fogyasztók fenntartható választások felé terelése érdekében a címkéknek olyan egyértelmű és könnyen érthető információkat kell szolgáltatniuk, amelyek lehetővé teszik a termékek tényleges összehasonlítását. A fentiekben említett Ecodesign Keretrendelet rendelkezik arról, hogy a Bizottságnak meg kell határoznia a címkék elhelyezésének leghatékonyabb módját, figyelembe véve a vásárlókra, illetve a gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásokat, valamint az érintett termékek jellemzőit. A termékeket forgalomba hozó vagy használatba vevő gazdasági szereplők számára pedig a Keretrendelet tételes kötelezettségeket állapít meg a címkékkel kapcsolatban.
Az energiafelhasználással kapcsolatos címkézés kereteit meghatározó (EU) 2017/1369 rendelet az Ecodesign Keretrendelettel párhuzamosan vonatkozik az energiafogyasztást befolyásoló termékekre. Az energiacímkék olyan eszköznek tekinthetők, amelyek megfelelő tájékoztatást nyújtanak a fogyasztóknak minden termékről vagy rendszerről, amely használata során hatást gyakorol az energiafogyasztásra, és amelyet forgalomba hoznak vagy használatba vesznek. Azon termékek esetében, amelyek az (EU) 2017/1369 rendelet hatálya alá tartoznak, amennyiben a releváns termékparaméterekre vonatkozó információkat nem lehet beépíteni az energiacímkébe, és az ilyen információk relevánsabbnak és átfogóbbnak minősülnek az energiacímkén található információknál, a Bizottság előírhatja majd az energiacímke helyett, az Ecodesign Keretrendelettel összhangban álló címke létrehozását.
Az Ecodesign Keretrendelet hangsúlyt fektet arra is, hogy a fogyasztókat védje a félrevezető információktól, amelyek akadályozhatják, hogy fenntarthatóbb termékeket válasszanak, ennélfogva a rendelet megtiltja az ún. utánzó címkék használatát.
Green labelling
A green labelling, azaz “zöld címkézés” kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntarthatóság és az ESG területén, mivel átlátható és megbízható információkat nyújt a termékek környezeti hatásairól és fenntarthatóságáról. Ezek az információk hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyasztók, valamint a vállalati döntéshozók tudatosan válasszanak a fenntarthatósági szempontok szerint minősített termékek közül. EU-s szinten kiemelést érdemel az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete az uniós ökocímkéről. Az EU ökocímke (EU Ecolabel) egy önkéntes címkézési rendszert takar, amelyet az Európai Bizottság hozott létre a környezetbarát termékek és szolgáltatások számára. Az EU ökocímke a termékek teljes életciklusát figyelembe veszi, az anyaghasználattól kezdve a gyártáson és felhasználáson át az ártalmatlanításig. Csak olyan termékek és szolgáltatások kaphatják meg az EU ökocímkét, amelyek bizonyítottan kisebb környezeti hatást gyakorolnak, így a fogyasztók számára könnyebben felismerhetők a fenntarthatóbb opciók.
Az érintett termékeknek meghatározott kritériumoknak kell megfelelniük, amelyek konkrét termékcsoporttól függenek. Az EU ökocímke megfelel a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1. típusú ökocímke meghatározásának, amely azt jelenti, hogy az EU ökocímkét önkéntes alapon, több kritérium alapján egy független harmadik fél ítéli oda, annak érdekében, hogy az életciklus-értékelés alapján jelezze az általános környezeti preferenciát egy adott termékkategórián belül.
A Greenwashing-ról dióhéjban
Az Európai Unióban a greenwashing, vagyis a megtévesztő környezetvédelmi állítások (“zöldre festés”) szabályozása az utóbbi években egyre szigorúbbá vált. Az EU több jogszabályt és kezdeményezést is bevezetett annak érdekében, hogy a vállalatok fenntarthatósági állításai átláthatók, pontosak és ellenőrizhetők legyenek. Ezek közül kiemelendő az ún. Green Claims irányelv javaslata, amely végső elfogadása esetén szabályozná a környezetvédelmi állításokat (például “környezetbarát”, “szén-dioxid-semleges” állítások tekintetében) annak érdekében, hogy azok tudományosan alátámaszthatók és hitelesek legyenek. Az irányelv megkövetelné a vállalatoktól, hogy a vállalkozások és a fogyasztók közötti kereskedelmi gyakorlatokban megfogalmazott zöld állításaikat számos követelmény betartásával igazolják.
A vállalatoknak egyértelmű kritériumokat és a legújabb tudományos bizonyítékokat kell használniuk állításaik és címkéik alátámasztására. Ezenkívül az általános megközelítés szerint a környezetbarát jellegre vonatkozó állításoknak és a környezeti címkéknek is egyértelműnek és könnyen érthetőnek kell lenniük, és konkrétan hivatkozniuk kell az általuk lefedett környezeti jellemzőkre (például a tartósságra, az újrafeldolgozhatóságra vagy a biológiai sokféleségre).
A tagállamok feladata lesz, hogy ellenőrizzék a szabályozás betartását, és megfelelő szankciókat alkalmazzanak a szabályokat megszegő vállalatokkal szemben. Az Európai Parlement tavasszal, míg a Tanács 2024 júniusában fogadta el álláspontját az irányelv javaslatával kapcsolatban, a végső elfogadás pedig a következő jogalkotási ciklusban várható.
Szerzők: Dránovits Dóra, Herszényi András
Dránovits Dóra*
Projektfejlesztési és
Restrukturálási csoport
Dránovits Dóra
Herszényi András
Projektfejlesztési és
Restrukturálási csoport
Herszényi András
Kérdése van? Keressen minket bizalommal!
Kövesse LinkedIn oldalunkat!
Kapcsolódó tartalmaink
ESG szempontok a fogyasztási cikkek címkézése során – 3. rész
A fenntartható címkézési rendszerek lehetővé teszik a fogyasztók számára is, hogy könnyebben és átláthatóbb módon azonosítsák azokat a termékeket, amelyek környezetbarát, illetve fenntartható módon készültek. Cikksorozatunk ezen részében a termékek címkézére vonatkozó, valamint az ahhoz kapcsolódó kérdéseket vizsgáljuk meg részletesebben.
ESG szempontok a fogyasztási cikkek tervezése és gyártása során – 2. rész
Az ESG szempontok kiemelt jelentőséggel bírnak a fogyasztási cikkek tervezése és gyártása terén, különösen az egyre szigorodó uniós szabályozási környezetben. Az EU célja, hogy az ESG követelményeket szilárd jogi keretbe foglalva támogassa a fenntartható gyártási és ellátási láncokat, csökkentse a környezeti terhelést és ösztönözze a felelős üzleti magatartást.
Létkérdés?! – ESG szempontok a fogyasztási cikkek piacán – 1. rész
Őszi cikksorozatunk célja bemutatni a fogyasztási cikkek szektorban alkalmazandó főbb fenntarthatósági jogszabályokat, valamint a rövid- és hosszútávú fenntarthatósági megfelelés lehetséges módjait.