«

»

Print this Post

A vezető tisztségviselők felelőssége – 3. rész: Vezető tisztségviselők felelősségbiztosítása

Milyen generális szabályokon alapul a vezető tisztségviselők felelőssége Magyarországon? Milyen eseteket fed le a wrongful trading a hazai szabályozási környezetben? Hogyan alakult a felmentvény jogintézménye az elmúlt évek bírói gyakorlatában és mit kell tudni a vezető tisztségviselők felelősségbiztosításáról? A fenti kérdéseket tekintik át egy háromrészes cikksorozatban a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper szakértői. A cikksorozat első és második része után a szerzők a vezető tisztségviselők felelősségbiztosítása (angolszász kifejezéssel: Directors & Officers Liability (D&O) insurance) kapcsán a szerződő fél vállalatok és a biztosított vezető tisztségviselők szempontjából megfontolásra érdemes legfontosabb kérdéseket összegzik.

A jelen cikk társszerzői: Dr. Bögös Tímea, irodánk ügyvédje és Kasza-Tóth Krisztina, irodánk gyakornoka.

Egy felelősen működő vállalkozás számára ma már természetes, hogy a különböző eszközbiztosítások, egyéb típusú felelősségbiztosítások mellett vezető tisztségviselői felelősségbiztosítás megkötésével készül fel az olyan nem várt helyzetekre, amikor vezető tisztségviselője valamely döntésével, intézkedésével vagy mulasztásával magának a vállalkozásnak  vagy harmadik személynek kárt okoz. Másik részről a vezető tisztségviselők számára is kritikus jelentőségű kérdéssé vált, hogy a vállalkozás megfelelő felelősségbiztosítás révén gondoskodjon a vezető tisztségviselői tevékenység ellátásával összefüggésben közvetlenül a vezető tisztségviselőnél jelentkező kockázatok kezeléséről, minimalizálásáról (tkp. a vezető tisztségviselő magánvagyonának biztosítással való védelméről).

Annak érdekében, hogy a vezető tisztségviselői felelősségbiztosítás valódi anyagi védelmet jelentsen egy esetleges konkrét kártérítési helyzetben, mind a szerződő fél vállalkozás, mind a biztosított vezető tisztségviselő számára lényeges, hogy jól ismerje a vezető tisztségviselői felelősségbiztosítás jogi specifikumait és a konkrét biztosítási szerződés feltételrendszerét. Különösen fontos ez a tudatosság olyan esetekben, ahol egy több országon átívelő cégcsoporti struktúrában a magyar leányvállalatra, illetve annak vezető tisztségviselőire az anyavállalat által külföldi jog alatt kötött felelősségbiztosítás terjed ki, és a biztosítási szerződés terminológiájának, rendelkezéseinek magyar viszonyokra való megfeleltetése esetleg nem teljesen magától értetődő. Rövid írásunkban a szerződő fél vállalatok és a biztosított vezető tisztségviselők szempontjából megfontolásra érdemes legfontosabb kérdéseket gyűjtöttük össze.

Szerződő fél vs. biztosított

A vezető tisztségviselői felelősségbiztosítási szerződéseknél a szerződő fél és a biztosított személye általában elválik egymástól: a szerződést a biztosítóval tipikusan a vállalkozás köti meg a vezető tisztségviselő javára (tehát a vezető tisztségviselő tipikusan nem szerződő fél).

Az egyes biztosítók által alkalmazott szerződéses konstrukcióknak megfelelően a biztosítási szerződésben (kötvényben) a biztosított vezető tisztségviselők köre név szerint vagy általánosságban, a mindenkori vezető tisztségviselői tisztségre történő utalással kerül meghatározásra. Az előbbi esetben minden személyi és egyéb releváns adatváltozásról fontos a biztosítót az előírt határidőben értesíteni; az utóbbi esetben pedig arra érdemes kiemelt figyelmet fordítani, hogy az adott biztosító szerződési feltételeiben a vezető tisztségviselő (a biztosított személye) milyen tartalommal került definiálásra, és ez meghatározás teljes mértékben összhangban áll a vállalkozásnak a biztosított körre vonatkozó szándékaival. (Egyes biztosítók a biztosítottak körét például kizárólag a Polgári Törvénykönyv szerinti vezető tisztségviselőkre korlátozzák, más biztosítóknál a biztosítási körbe bevonhatók a felügyelőbizottsági tagok, vezető tisztségviselőnek nem minősülő vezető állású munkavállalók, de járulékos biztosítottként akár a vezető tisztségviselő házastársa, örököse is.)

A biztosítási fedezettel kapcsolatos korlátozások

A vezető tisztségviselői felelősségbiztosítási szerződéseknél a biztosítási fedezet általánosságban a vezető tisztségviselő által e minőségében okozott károk megtérítésére terjed ki. A biztosítók többsége a fedezetbe bevonja a biztosítottal szembeni kártérítési követelésen túl az ahhoz kapcsolódó jogi és egyéb költségeket is. A biztosítási fedezet átgondolt tervezésénél szintén kiemelten fontos annak alapos értékelése, hogy a biztosító szerződési feltételeiben milyen korlátozásokat, kizárásokat alkalmaz a fedezetbe bevonható kártérítési igény kapcsán és még inkább: a biztosító hogyan határozza meg a kárt szerződési feltételeiben. Ez utóbbi különösen a nem magyar jog alatti biztosítási szerződéseknél a jogrendszerbeli megközelítés különbségei miatt vethet fel értelmezési kérdéseket, és gátolhatja vagy késleltetheti a mielőbb megtérülést. Korábbi tapasztalataink alapján a felelősségbiztosítások esetében mindenképpen érdemes részletesen tájékozódni arról is, hogy a vállalkozásra vagy adott esetben közvetlenül a vezető tisztségviselőre kiszabható (akár jelentősebb anyagi kitettséget is eredményező) különböző hatósági bírságok a fedezeti körbe beletartoznak-e, és ha igen, milyen feltételekkel, korlátozásokkal.

A biztosítás időbeli hatálya kapcsán felmerülő kérdések

Egy kárfelelősséget eredményező biztosítási esemény kapcsán több különböző időpont is releváns lehet: a károkozó magatartás időpontja, a kár bekövetkezésének időpontja, illetve a kártérítési igény érvényesítésének időpontja. Egy vezető tisztségviselői felelősségbiztosítás akkor biztosítana maximális védelmet a vállalkozás, illetve a vezető tisztségviselő számára, ha a vezető tisztségviselői megbízatás teljes tartama alatt okozott, a vezető tisztségviselői megbízatás időtartalma alatt vagy ezt követően bekövetkezett és egyúttal az irányadó elévülési időn belül bejelentett károkra is vonatkozna.

A biztosítási piacon a biztosítók alapvetően kétféle megközelítéssel szerződnek: az egyik konstrukció szerint a biztosítás csak a biztosítási szerződés időtartama alatt bekövetkezett károkra, a másik konstrukció szerint a biztosítási szerződés időtartama alatt érvényesített kárigényekre terjed ki. Egyes biztosítók ugyanakkor (tipikusan plusz díjazás mellett) vállalják a biztosítási időszak retroaktív kiterjesztését olyan esetekben, amikor a vezető tisztségviselői jogviszony a biztosítás megkötése előtt már létrejött. A felelősségbiztosítások általában magukban foglalnak egy kiterjesztett felfedezési időszakot is, azaz a biztosító megtérítési kötelezettséget vállal a biztosítási időszak lejártát követő meghatározott időben bejelentett kárigények kapcsán is. A biztosítók által alkalmazott kiterjesztett időszakok tipikusan nagyon rövidek (30 nap, 60 nap, esetlegesen 12 hónap), külön díjazás mellett azonban több biztosítónál is van lehetőség arra, hogy ez az időszak akár az elévülési idő végéig meghosszabbításra kerüljön.

(A szerzők a cikk utánközléséhez a jogi tartalom változatlanul hagyása, valamint a szerzők és a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper nevének feltüntetése mellett járulnak hozzá.)

Permanent link to this article: https://blogs.dlapiper.com/advocatus/?p=2158