A Megszüntető Megállapodás nemcsak az Unión belüli beruházásvédelmi választottbírósági eljárások megindításának lehetőségét szüntette meg, hanem hatályon kívül helyezte az Unión belüli BIT-ekben megtalálható megszüntetési záradékokat is (ú.n. „sunset clause” vagy „survival clause” – a továbbiakban a tartalmi hűség érdekében „sunset klauzulaként” hivatkozzuk). A sunset klauzula funkciója az lenne, hogy az Unión belüli BIT-ek megszűnését követően is 5, 10 vagy akár 20 évvel meghosszabbítsa a már megvalósult beruházások védelmét.

Sokak szemében a 2020. augusztus 29-én hatályba lépő Megszüntető Megállapodás – amelyet 2022. augusztusáig valamennyi szerződő állam ratifikált[2] – az utolsó szöget jelentette az Unión belüli BIT-ek koporsójában. Mindeddig legalábbis így tűnt.

A közelmúltban azonban napvilágot látott a hír, hogy az Eurohold bolgár pénzügyi szolgáltató csoport és leányvállalata, az Euroins Insurance Group (EIG) biztosító társaság 2024. május 21-én keresetet nyújtott be Románia ellen a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID).[3] A felperesek állítólag a Bulgária-Románia BIT-ben foglalt sunset klauzulára hivatkoznak, hogy a Megszüntető Megállapodás ellenére kiterjeszthessék a már felmondott BIT hatályát a jogvitára. A jogvita akkor keletkezett, amikor 2023. márciusában a román pénzügyi szabályozó hatóság (ASF) visszavonta az EIG leányvállalatának – az Euroins Románia gépjármű-biztosítónak – a működési engedélyét az utóbbi állítólagos fizetésképtelenségére tekintettel.[4] Az ASF emellett felszámolási eljárást indított a gépjármű-biztosító társasággal szemben a román bíróságok előtt. Sajtóértesülések szerint az Eurohold és az EIG már 2023. októberében hivatalosan értesítették Romániát a közöttük fennálló vitás kérdésekről,[5] és most egyértelműen beváltották korábbi fenyegetésüket, hogy a vitát az ICSID elé terjesztik.

Az ügy kétségtelenül nagy érdeklődésnek örvend, hiszen a középpontjában az a kérdés áll, hogy az Európai Unió tagállamai által állítólagosan hatályon kívül helyezett sunset klauzulák valóban hatályukat vesztették-e vagy sem. Már a Megszüntető Megállapodás elfogadása előtt is vita tárgyát képezte, hogy az államok egy tollvonással eltörölhetik-e a sunset klauzulák hatályát az Unión belüli BIT-ek közös megegyezéssel történő megszüntetésével.

A sunset klauzulák azonnali hatályú megszüntethetőségét támogató elméletek a nemzetközi szerződések jogának egyik alapelvében gyökereznek, amely szerint a szerződő államok az „urai” saját szerződéseiknek. Ez az elv A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 54. cikkének b) pontjában is megjelenik, amely kimondja, hogy a szerződés megszűnése „bármikor, valamennyi részes fél egyetértésével, a többi szerződő állammal történt tanácskozás után” bekövetkezhet.[6] Ebből következik, hogy a szerződő államok az általuk kötött szerződést szabadon módosíthatják, felfüggeszthetik vagy akár azonnali hatállyal részben vagy egészben megszüntethetik (ideértve a szerződésben foglalt sunset klauzulát is), ha ebben megállapodnak. Egyes választottbírói tanácsok döntései is arra engednek következtetni, hogy a sunset klauzulák ugyanúgy viselkednek, mint a BIT-ek bármely más rendelkezései, és ekként a szerződő felek által újra tárgyalhatók, módosíthatók vagy megszüntethetők.[7]

Másfelől, a sunset klauzulák azonnali hatályú megszüntethetőségét ellenző elméletek akként vélekednek, hogy a sunset klauzulák megszüntethetőségének lehetősége éppen a klauzulák célját hiúsítaná meg, vagyis azt, hogy biztosítsák a stabilitást és a beruházók védelmét a BIT azonnali hatályú megszűnésével szemben. Ráadásul, egyes elméletek szerint a BIT-ek a beruházók számára közvetlenül is jogokat keletkeztetnek a beruházásuk megvalósulásának pillanatában. Ebből az elméletből következik, hogy a beruházókat még a beruházásvédelmi egyezmény megkötő szerződő államok közös megegyezésével sem lehet visszaható hatállyal megfosztani a BIT alapján „szerzett jogaiktól”. A „szerzett jogok” elméletét egy a közelmúltban hozott választottbírósági döntés is elismerte (az Adria Group kontra Horvátország ügyben).[8]

Ha és amennyiben végül megalakul a választottbírósági tanács az Eurohold és EIG kontra Románia ügyben, a tanácsnak mérlegelnie kell majd a fenti kérdéseket, hogy megállapíthassa, a Bulgária-Románia BIT-ban található sunset klauzula alapján rendelkezik-e joghatósággal a jogvita elbírálására, a Megszüntető Megállapodás rendelkezései ellenére.

A tanács döntésében természetesen nagy szerepet játszhat a Bulgária-Románia BIT-ben foglalt sunset klauzula értelmezése is. Érvelhető ugyanis, hogy a Bulgária-Románia BIT 12. cikke – amely a sunset klauzulák többségéhez hasonlóan az egyik szerződő fél által a másiknak küldött „felmondási nyilatkozat” szófordulattal él[9] – kizárólag egyoldalú felmondás esetén alkalmazható.  E szerint az értelmezés szerint a sunset klauzula nem „aktiválódna” a BIT közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén, így tehát a beruházók sem részesülnének a Bulgária-Románia BIT által biztosított (további) védelemben a BIT megszüntetését követően.

Egyelőre nem tudjuk, hogy az Eurohold és az EIG kereseti kérelme átjut-e az első rostán, és az ICSID főtitkára nyilvántartásba veszi-e azt, vagy sem.[10] A főtitkár a kereset előzetes vizsgálata körében köteles a kérelem nyilvántartásba vételére, „kivéve, ha a kérelemben foglalt információ alapján megállapítja, hogy a vita nyilvánvalóan nem tartozik a Központ [vagyis az ICSID] joghatósága alá”.[11]

Amennyiben az ICSID regisztrálja a kérelmet, ez más beruházókat is felbátoríthat arra, hogy szerencsét próbáljanak más Unión belüli BIT-ekben foglalt sunset klauzulákra hivatkozással. Mivel a Megszüntető Megállapodás hatálybalépése óta meglehetősen korlátozottak az Unión belüli beruházók egyéb igényérvényesítési lehetőségei, a választottbírósági út esetleges elérhetőségének puszta lehetősége is reménysugarat jelenthet egyesek számára. Mindenesetre, a sunset klauzulák legfeljebb 5, 10 vagy 20 évvel odázhatják el az Unión belüli BIT-eken alapuló választottbírósági eljárások korának végét, az adott sunset klauzula szövegétől függően. Következésképpen, miközben az Eurohold és az EIG kérelmének sorsát minden bizonnyal nagy figyelem övezi majd, a beruházók részéről továbbra is egyre nagyobb igény mutatkozik egy új, európai szintű beruházásvédelmi vitarendezési rendszer felállítására, amely állandó, semleges fórumot biztosítana Unión belüli kérelmeik elbírálásához