A portugál bankszektort érintően az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban erősítette meg a tiltott információcserékkel kapcsolatos uniós jogértelmezést: versenytársak között tilos többek között a jövőbeli, stratégiai jelentőségű információk cseréje, és épp ez a kvalifikáció, amely oly színessé, egyszersmind a jogkövető vállalkozások számra oly nehezen előreláthatóvá teszi a versenyjognak ezt a területét. Azonban az Európai Unió Bíróságának ez a friss döntése hátha segít eloszlatni a bizonytalanságokat: kiderül Molnár Levente, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának szenior ügyvédje által készített összefoglalóból.
Bevezetés: az információs kartellek
“Információs kartell“: ez a versenytársak közötti, versenykorlátozó célú vagy hatású információcsere-megállapodások közismertebb, közkeletűbb megnevezése.
Számos okból azonban nem egészen pontos ez a megnevezés, de leginkább amiatt nem tűnik megfelelőnek, mert félreértésekre adhat lehetőséget. A kartell kifejezés a legevidensebb módon, legdurvábban és legsúlyosabban versenykorlátozó megállapodásokra és összehangolt magatartásokra “lefoglalt” elnevezés (erre rezonál a Tpvt. 12. § szerinti kartellfogalom is). A büntetőjog területéről hozva egy szemléletes összehasonlítást: a versenyjogban a kartell olyan, mint a vagyon elleni bűncselekmények körében a rablás. Az általános jogérzetünk alapján is világos, hogy az tilos, és ha bárkinek a “szeme előtt” történik egy eset, kétsége sem lesz afelől, hogy az törvénysértő.
Ugyanakkor a versenytársak közötti információcserék a legtöbb esetben a legkevésbé sem olyanok, amelyekről “messziről látszódna”, hogy jogszabályba ütköznek. Különösképpen, ha például egy adatgyűjtő szervezet vagy egy ágazati szakértő / piackutató közöl nyilvánosan piaci trendeket a versenytársak adatai alapján, vagy, ha egy független szövetség gyűjt a tagjaitól adatokat, amelyeket valamilyen szempont alapján rendszerez és visszaoszt a tagságnak. A legtöbb esetben ezeket az adatcseréket nem is a piaci magatartások összehangolásának a szándéka vezérli, azaz emögött jellemzően nincs turpis szubjektív célzat (szándék). Ugyanakkor a versenyjogi jogalkalmazás bizonyos esetekben – függetlenül az adatcserében résztvevők szubjektív szándékától – mégis olyan súlyos versenyjogsértéseknek tekinti a versenytársak közötti információcseréket, hogy az eljáró versenyhatóságoknak a marasztaláshoz nem is kell konkrét káros versenyhatásokat igazolni, vagy valószínűsíteni.
Elképzelhető hát, hogy olykor-olykor cserbenhagy a jogérzetünk? Hol húzódik a határ a teljesen nyilvánvalóan (célja szerint) versenykorlátozó és a káros versenyhatásai bizonyítása esetén versenykorlátozóként minősíthető információcsere-megállapodások között? Az Európai Unió Bírósága (EUB) által a C‑298/22. sz. ügyben hozott friss ítélete talán közelebb visz bennünket e kérdés megválaszolásához.
A portugál versenyügy és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése
Az EUB előzetes döntéshozatali eljárása a teljes portugál bankszektor eszközállományának több mint 80%-át tömörítő tagság által működtetett információcsere-megállapodással volt kapcsolatos. A portugál versenyhatóság által az alapügyben hozott marasztaló határozat értelmében az adatcserében részes hitelintézetek aktuális és jövőbeli kereskedelmi „feltételeket” – vagyis a „hitelfelárak” táblázatait – és a „kihelyezési volumeneket” – vagyis az adott hitelintézet által az előző hónapban nyújtott hitelekre vonatkozó állományváltozási adatokat – közölték egymással havi rendszerességgel. A portugál versenyhatóság cél szerinti versenykorlátozást állapított meg, különös tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a rendszeresen közölt hitelfelárak az érintett pénzügyi termékek árazási tényezőire vonatkoztak, amelyek nemcsak aktuális állapotot, hanem a bankok jövőbeli terveit is tükrözték. Az adatcserében részvevő 14 bankra mindösszesen 225 millió euró (~90 milliárd Ft) bírságot szabott ki a portugál versenyhatóság a közel 11 éven át tartó adatcsere miatt.
A marasztalt bankok a hatósági határozatot keresetükkel támadták meg, az elsőfokú bíróság pedig előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett abban a kérdésben, hogy az adatcserével érintett adatok valóban megalapozzák-e az uniós jog alapján a cél szerinti (tehát legsúlyosabb) versenykorlátozásként való minősítést: ebben az esetben ugyanis valóban nem kellett az eljáró versenyhatóságnak igazolnia az adatcserék tényleges (esetlegesen káros) versenyhatásait.
Az EUB ítélete
Az EUB elvi éllel közelített a felmerült kérdéshez, az indokolásban nagyrészt messzire elrugaszkodva a kérdéssel érintett ügy aktuális tényállásától és az adatcserével érintett adatok körétől. Az érdemi indokolás első részének hosszas idézetei – korábbi esetjogot citálva – vajmi kevés összefüggést mutatnak a portugál bankszektor adatcsere-rendszerével. Ugyanakkor ennyiben is megfelelő eligazítást nyújtanak abban a kérdésben, hogy az uniós jog alapján a versenytársak közötti jövőbeli, stratégiai, különösen árazással kapcsolatos információcseréket továbbra is cél szerinti versenykorlátozásként kell minősíteni. Különösen igaz ez a havi rendszerességű adatcserék esetén, amelyek erősen koncentrált piacon, a nyilvánosság teljes kizárásával valósulnak meg.
Mondhatnánk, hogy ebben nincs semmi újdonság, azonban miért is beszélünk mégis erről?
Ez az EUB döntés nagyon jól demonstrálja az információcserék kettős természetét: ami az elvek szintjén egyszerűnek tűnhet, az a konkrét tényállás vizsgálata során korántsem az.
Ugyanis az alapügyben az adatcsere csak annyiban vonatkozott “jövőbeli” információkra, amennyiben a “hitelfelárak” táblázat olyan adatközlést is tartalmazott, amelynek bevezetését az adatközlő bank már elfogadta, de azt csak a következő munkanapon léptette hatályba. A hatályba léptetés napján pedig már a nyilvános hitel-konfigurátorban is elérhető volt az adott hiteltermék pontos “ára” bárki számára. A marasztalt bankok képviselői azzal érveltek, hogy ilyen rövid időtávon lehetetlen figyelembe venni a másik bank által már elhatározott piaci lépést, árazást, különösen a banki rendszerek gyakorlati működésére is figyelemmel: ezek inkább aktuális adatok voltak, mintsem jövőbeliek. Az EUB elvi válasza erre a kifogásra az volt, hogy bármilyen rövid is az időköz a jövőbeli piaci lépésre vonatkozó adatközlés és annak tényleges hatályba lépése között, ez nyilvánvalóan csökkenti a versenybő eredő bizonytalanságot a versenytársak között. Így céljában versenykorlátozónak, azaz hatásvizsgálat nélkül tiltottnak minősítendő az adatcsere.
Az ügy egyedi tényállása alapján felmerülő másik kérdés – amely szintén a “hitelfelárak” táblázatban a “kockázati változók”-hoz kapcsolódott – már nem volt ilyen frappánsan megválaszolható az EUB részéről. A “kockázati változók” a hiteligénylő ügyfelek meghatározott kategóriájához bizonyos kockázati szintet rendelnek olyan tényezők alapján, mint a jövedelem, a pénzügyi hozzájárulás vagy az ingatlan költsége. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik (többek között) az alkalmazandó hitelfelár is. De a szóban forgó tényezőket az alapügyben a bankok nem fedték fel egymás előtt, így azzal érveltek a bankok képviselői, hogy pusztán a kockázati változók a hitelfelárakkal nem voltak összefüggésbe hozhatók, így ezek az adatok nem is stratégiai jelentőségűek versenyjogi értelemben (azaz nem alapoznak meg cél szerinti versenykorlátozó minősítést). Az EUB – észlelve a tényállás bonyolultságát és az említett összefüggések pontos felderítésének a hiányát – e kifogás kapcsán a tényállás részletes feltárását és értékelését elegánsan a tagállami bíróság hatáskörébe utalta (vissza). Természetesen érthető az EUB elővigyázatossága ebben a tekintetben, a kérdés megítélése nagyban tényszenzitív. Így tehát a portugál bíróságra maradt annak a kérdésnek a megítélése, hogy a “kockázati változók” az ügy egyedi körülményei alapján versenyjogi értelemben stratégiai információnak minősülnek-e.
Végül pedig a „kihelyezési volumenek”-re vonatkozó információkat az EUB önállóan nem vizsgálta, csupán a “hitelfelárak” táblázattal összefüggésben. Emiatt kérdéses maradt, hogy ezeknek a típusú adatoknak a cseréje vajon cél szerinti versenykorlátozásként minősült volna-e, ha a “hitelfelárakkal” kapcsolatos adatcsere nem jövőbeli (hanem csak aktuális) piaci adatokat tartalmazott volna. Azaz, ha a bankok nem közölték volna egymással a már elhatározott és másnap hatályba lépő piaci gyakorlatukat, csak a tényleges hatályba lépés napján. Ez a kérdés viszont legfeljebb egy alternatív tényállás alapján merülhetne fel, ebben az ügyben – a marasztalt portugál bankok vesztére – nem ez volt a tényállás.
Az értékelés
Az EUB ítélet nagyon erős üzenetet küld a piacnak a versenytársak közötti jövőbeli, stratégiai, különösen árazással kapcsolatos információcserék abszolút tilalma kapcsán. Ennyiben teljesen következetes az EUB ítélet korábbi esetjoggal. Ugyanakkor az ügy tényállása alapján látható, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak lesz még dolga azzal, hogy az EUB elvi megállapításait az adott ügy konkrét tényállására vonatkoztassa. Mégis az valószínűsíthető, hogy az EUB ítélete alapján a cél szerinti versenykorlátozó minősítés a vizsgált egyedi adatcsere kapcsán (legalább valamilyen részben) meg fog állni. Valószínűsíthetően néhány apró módosítás a vizsgált adatcserében (pl.: a "hitelfelárak" táblázat megküldésének időzítése) alapvetően eltérő minősítést eredményezhetett volna, de az ügy tényállása alapján az EUB szigorú megközelítése semmiképp sem meglepő.
Ami a magyar joggyakorlatot illeti, tíz éves időtávra visszatekintve, több ügyet is indított a Gazdasági Versenyhivatal versenytársak közötti adatcsererendszerek vizsgálata kapcsán (pl.: Vj-96/2010), bankok adatcsererendszerét érintően is (Vj-8/2012). Ezekben az ügyekben nem cél szerinti versenykorlátozás volta a minősítés: a marasztalásra ugyanis a káros hatások – pontosabban a káros potencális hatások – alapján került sor. Mindkét említett ügyben a Kúria végül a marasztalással érintett vállalkozásoknak adott igazat (Kfv.11.37.110/2017/13., Kf.VI.38.305/2018/21), mivel a versenyhatások igazolása az alapeljárásban nem volt megfelelő. Ezekben az ügyekben előzetes döntéshozatali eljárásra nem került sor, az EUB nem hallathatta hangját (bár az Európai Bizottság amicus curiae-ként előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését szorgalmazva, fellépett a perben, azonban eredménytelenül).
Szerző: Molnár Levente
Molnár Levente*
Senior Associate
Molnár Levente
Kérdése van? Keressen minket bizalommal!
Kövesse LinkedIn oldalunkat!
További tartalmaink
ESG szempontok a fogyasztási cikkek címkézése során – 3. rész
A fenntartható címkézési rendszerek lehetővé teszik a fogyasztók számára is, hogy könnyebben és átláthatóbb módon azonosítsák azokat a termékeket, amelyek környezetbarát, illetve fenntartható módon készültek. Cikksorozatunk ezen részében a termékek címkézére vonatkozó, valamint az ahhoz kapcsolódó kérdéseket vizsgáljuk meg részletesebben.
ESG szempontok a fogyasztási cikkek tervezése és gyártása során – 2. rész
Az ESG szempontok kiemelt jelentőséggel bírnak a fogyasztási cikkek tervezése és gyártása terén, különösen az egyre szigorodó uniós szabályozási környezetben. Az EU célja, hogy az ESG követelményeket szilárd jogi keretbe foglalva támogassa a fenntartható gyártási és ellátási láncokat, csökkentse a környezeti terhelést és ösztönözze a felelős üzleti magatartást.
Hungary extends tax credit scheme for film production
The Hungarian National Film Institute (NFI) has announced that, following the approval of the European Commission, the film support system in Hungary has been extended for another six years, until the end of 2030.