Az alternatív üzemanyagok elterjedésének ösztönzése érdekében az Európai Parlament és a Tanács 2014-ben egy új irányelvet fogadott el, ezzel is elősegítve a 2020-ra kitűzött környezeti és éghajlatvédelmi célok elérését. A 2014/94/EU irányelv (“Irányelv”) alapján a tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat kötelesek megalkotni, ami alapján kiépülhet az alternatív üzemanyagok infrastruktúrája. Tekintettel arra, hogy az Irányelv által a nemzeti szakpolitikai keretek kialakítására biztosított 2016. november 18-i határidő a közeljövőben lejár, a folyamat jelenlegi helyzetének és a szabályozás várható irányainak áttekintése hasznos lehet minden olyan piaci szereplő számára, akik beruházásokat terveznek ebben az iparági szegmensben, vagy akiket akár áttételesen, de érinteni fog az alternatív üzemanyagok megállíthatatlannak tűnő térnyerése. Ennek érdekében az e-mobilitással kapcsolatos jogalkotás eddigi fejleményei, illetve az Irányelvben foglalt – a jövőben várhatóan szintén átültetésre kerülő – rendelkezések áttekintése alapján az alábbi helyzetkép vázolható fel.

Az e-mobilitás rohamos fejlődése egyre szélesebb körű szabályozási szükségletet generál annak érdekében, hogy az egyes piaci szereplők egy biztos jogszabályi környezetben alakíthassák ki az e-mobilitás vonatkozású stratégiájukat, üzleti modelljeiket. A magyar jogalkotás az Irányelvben foglalt kötelezettségeire is tekintettel részben már reagált a felmerülő szabályozási igényekre a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény („VET”) e-mobilitás vonatkozású módosításaival: a 2015. évi CLXXXVI. törvény 2016. január 1-jei, a 2016. évi LXXXI. törvény pedig 2016. július 1-jei hatállyal vezettek be kifejezetten az elektromos gépjárművek töltésére, illetve elektromos töltőállomások létesítésére, üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket a VET-be.

Ezen törvényi rendelkezések többek között definiálják az elektromos gépjármű, az elektromos gépjármű töltése, illetve a töltőállomás-üzemeltető fogalmakat (utóbbi kategóriát rendszerhasználónak minősítve), és egyértelművé teszik, hogy az elektromos gépjármű töltése engedélyköteles tevékenység. Az alapfogalmak tisztázásán túl a fenti jogszabályok felhatalmazzák a Kormányt, hogy az elektromos gépjárművek használatával kapcsolatos további kérdéseket (így a töltésre vonatkozó engedély, a töltőállomás üzemeltető jogaira és kötelezettségeire, az elektromos gépjármű töltésére, valamint a töltőállomás-üzemeltető és az elektromos gépjármű töltését igénybe vevő közötti jogviszonyra vonatkozó részletszabályokat) az Irányelvvel összhangban egy különálló rendeletben („Átültető Rendelet”) rendezze.

Alapvető kérdés, hogy a VET hogyan határozza meg az elektromos gépjármű töltését, mivel ez a tevékenység az e-mobilitásra koncentráló VET módosítást megelőzően nem volt egyértelműen besorolható egyik korábbi villamos-energia piaci tevékenység alá sem. A VET fenti módosításai azonban egyértelművé tették, hogy töltésnek minősül az elektromos gépjármű energiatárolójának töltése vagy cseréje, ha az egy erre alkalmas töltőállomáson, a lakossági fogyasztó vagy a nem lakossági felhasználó saját mért felhasználói berendezésén keresztül, vagy a felhasználó mért magánvezetékére csatlakozó, az elektromos gépjármű energiatárolójának villamos energiával történő töltésére alkalmas töltőállomáson keresztül valósul meg. Elektromos gépjármű töltését mint tevékenységet a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal („Hivatal”) által kiadott engedély alapján lehet gyakorolni, kivéve ha a töltés a lakossági fogyasztó vagy a nem lakossági felhasználó saját mért felhasználói berendezésén keresztül történik (amely tevékenység haszonszerzésre nem irányulhat). A Hivatal által az elektromos gépjárművek töltésére kiadott engedély határozatlan időre szól. A VET-ből kiderül továbbá, hogy töltőállomás-üzemeltető esetében a villamosenergia-ipari vállalkozásban történő 25-50-75 százalékot meghaladó befolyásszerzéshez az általános szabálytól eltérően nem szükséges a Hivatal előzetes hozzájárulása.

Végül az e-mobilitással kapcsolatos hazai jogalkotás legfrissebb fejleményeként említhető, hogy a Magyar Közlöny 2016. szeptember 21-i számában megjelent 281/2016. (IX. 21.) Korm. rendelet 4. §-a módosítja a VET egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendeletet („VET Vhr.”), amelynek eredményeképpen az elektromos gépjármű töltésére vonatkozó engedélyt érintő részletesebb szabályok is meghatározásra kerültek. Eszerint a Hivatal az engedély iránti kérelem elbírálása során a töltőállomásnak az együttműködő villamosenergia-rendszerre és a rendszeregyensúlyra gyakorolt hatását, továbbá a hálózatfejlesztésre gyakorolt esetleges hosszú távú hatásait egyaránt vizsgálja. A kérelmező részére kiadott engedéllyel kapcsolatos fontos megkötés, hogy az csak az abban foglalt töltőállomások üzemeltetésére jogosít, így ha megváltozik a töltőállomások száma, az engedélyt is megfelelően módosítani kell.  Az engedély iránti kérelemben többek között a töltőberendezések egyes főbb paramétereinek (pl. szám, típus, teljesítmény) megadása, illetve egyes szabványoknak és jogszabályi előírásoknak való megfelelésről szóló nyilatkozatok megtétele szükséges.

A fenti rendelkezések tehát az idei évtől már a VET, illetve a VET Vhr. részét képezik, részben kijelölve az e-mobilitás hazai szabályozásának főbb kereteit. A további szabályozás főbb irányait azonban a részletesebb szabályokat megállapító Átültetési Rendelet hiányában egyelőre csak sejteni lehet az Irányelvben foglalt tagállami kötelezettségek alapján, ezért az üzleti tervezéshez használható pontosabb helyzetkép az Átültetési Rendelet megalkotása után lesz alkotható.

Az Irányelv főbb rendelkezései

a.) Nemzeti szakpolitikai keret és átültető jogszabályok kidolgozása

Az Irányelv alapján 2016. november 18-ig minden tagállamnak tájékoztatnia kell az Európai Bizottságot a nemzeti szakpolitikai keretéről, amelyben rögzíti, milyen lépéseket kíván tenni az alternatív üzemanyagok piacának fejlesztése és a kapcsolódó infrastruktúra kiépítése érdekében.

Az Irányelv szerint a szakpolitikai tervben többek között be kell mutatni a piac és az alternatív üzemanyagokkal való ellátást szolgáló infrastruktúra jelenlegi helyzetét és jövőbeli fejlődését. A megfogalmazott szakpolitikai tervnek összhangban kell lennie az EU hatályos környezet- és éghajlatvédelmi jogszabályaival, illetve az infrastruktúra kiépítésére irányuló esetleges állami támogatási intézkedéseknek harmonizálniuk kell az állami támogatásokra vonatkozóan az Európai Unió működéséről szóló szerződésben („EUMSZ”) megállapított szabályokkal.

b.) Az elektromos töltőállomások kiépítésével kapcsolatos főbb követelmények

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a nyilvános elektromos töltőállomások megfelelő lefedettséget biztosító kiépítéséről annak érdekében, hogy biztosított legyen az elektromos járművek közlekedése legalább a városi/elővárosi agglomerációkban és más sűrűn lakott területeken. Az Irányelv szerint átlagosan tíz autónként legalább egy töltőállomást célszerű alapul venni a töltőállomások 2020. december 31-ig elérendő ideális számának meghatározásánál.

Ilyen nyilvános elektromos töltőállomások lehetnek például magántulajdonban lévő, de regisztrációs kártyák vagy díjfizetés révén nyilvánosan hozzáférhető elektromos töltőállomások, közös autóhasználati rendszerek harmadik felek előtt bérlet révén nyitva álló elektromos töltőállomásai, valamint nyilvános parkolókban elhelyezett elektromos töltőállomások. Az olyan elektromos töltőállomásokat, amelyek magánfelhasználók fizikai hozzáférését engedély vagy bérlet révén teszik lehetővé, nyilvános elektromos töltőállomásoknak kell tekinteni. Minden nyilvános töltőállomáson lehetővé kell tenni az elektromos járművek szerződéskötés nélküli, eseti alapon történő feltöltését is.

Emellett az elektromos járművek töltésére szolgáló állomások kiépítését és üzemeltetését olyan versenypiacként kell kialakítani, amely a töltési infrastruktúra bevezetése vagy üzemeltetése iránt érdeklődő valamennyi fél számára nyitott. Az Irányelv kötelezővé teszi a töltőpont-hálózatok közötti üzleti átjárhatóságot, a villamosenergia-szolgáltató szabad választását, a töltőállomások üzemeltetői által megszabott árak összehasonlíthatóságát, illetve a villamosenergia-elosztók megkülönböztetés-mentes együttműködését. Továbbá a nyilvános elektromos töltőpontokat fel kell szerelni intelligens mérési rendszerekkel is, amennyiben az műszakilag kivitelezhető és pénzügyi szempontból ésszerű.

c.) A felhasználók tájékoztatása

Tekintettel a gépjármű-üzemanyag típusok sokféleségére (maga az Irányelv a villamos energián kívül öt további alternatív üzemanyagtípust is nevesít, illetve szabályoz) és ezzel együtt a polgárok közúti mobilitásának EU-szerte tapasztalható folyamatos növekedésére, a gépjármű-használók számára világos és közérthető tájékoztatást kell nyújtani a töltőállomásokon rendelkezésre álló üzemanyagokról, valamint járműveiknek az uniós piacon kínált különböző üzemanyagokkal vagy feltöltési lehetőségekkel való kompatibilitásáról. Az Irányelv előírja, hogy az üzemanyagáraknak a töltőállomásokon való feltüntetésekor tájékoztatási céllal meg kell adni a vonatkozó egységárakkal való összehasonlítást, amely információ nem lehet félrevezető vagy megtévesztő a felhasználókra nézve.

A fentieken túl a tagállamok továbbá azt is kötelesek biztosítani, hogy az Irányelv hatálya alá tartozó alternatív üzemanyagok nyilvános töltőállomásainak földrajzi elhelyezkedését feltüntető adatok nyílt és megkülönböztetéstől mentes módon minden felhasználó számára hozzáférhetők legyenek. Az elektromos töltőállomások esetében az adatok magukban foglalhatnak a valós idejű hozzáférhetőségre vonatkozó, illetve a feltöltésre vonatkozó visszamenőleges és valós idejű információkat is.

d.) Ármeghatározásra vonatkozó szabályok

Az elektromos járművek töltésével, töltőállomások üzemeltetésével kapcsolatos árazási kérdésekkel, az ármeghatározás jogszabályi kereteivel kapcsolatban jelenleg a hazai jogszabályok nem adnak részletesebb tájékoztatást, és e témaköröket az Irányelv sem szabályozza részletesen. A fenti b) pontban említett követelmény, miszerint az elektromos járművek töltésére szolgáló állomások kiépítését és üzemeltetését a tagállamok versenypiacként kötelesek kialakítani, arra enged következtetni, hogy ezen a területen a hatósági árszabályozás legfeljebb csak kisebb mértékben jelenhet meg a nemzeti szintű szabályozásban és valószínűbb, hogy a piaci ármeghatározás kerül majd előtérbe.

Összefoglalásként elmondható tehát, hogy az e-mobilitással kapcsolatos magyarországi jogszabályalkotás idén a VET, illetve a VET Vhr. módosításaival vette kezdetét az elektromos töltőállomások kiépítésére vonatkozó szabályozás főbb kereteinek kijelölésével. Ez a folyamat az Irányelvben előírt rövid határidő (2016. november 18.) ellenére még a kezdeti lépéseknél tart, ezért az e-mobilitással kapcsolatos beruházások üzleti tervezése körében célszerű lehet megvárni a további részletszabályok megjelenését.

A cikk szerzője: