Az Európai Unió Bírósága közzétett végzésében megerősítette a korábbi gyakorlatát a székhelyét más államba áthelyező társaság fizetésképtelensége esetén irányadó joghatósági szabályokkal kapcsolatban. Bejegyzésünkben röviden áttekintjük az irányadó esetjogot, és azt, hogy ebben milyen változást fog hozni a 2017-től alkalmazandó új uniós jogszabály.

Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) 2016. szeptember 5-én tette közzé a Leonmobili-ügyben hozott végzésének rendelkező részét. A végzés teljes szövege egyelőre csak olasz és francia nyelven érhető el.

Indokolt végzéssel a Bíróság, egyebek mellett, akkor határoz, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból (Eljárási Szabályzat, 99. pont). Sok újdonságot ilyen szempontból tehát nem várhatunk. Arra ugyanakkor alkalmat kínál a most közzétett határozat, hogy röviden áttekintsük a felmerült jogkérdéseket és a Bíróság irányadó – most ismét megerősített – gyakorlatát. Szintén érdemes felidézni, hogy milyen változást fog hozni a 2017-től alkalmazandó új uniós jogszabály.

A tények

Olasz székhelyű és Olaszországban működő bútorkereskedő cég 2012 őszén áthelyezte székhelyét[1] Bulgáriába. Röviddel ezután számos hitelező fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezett az adóssal szemben – Olaszországban. A bírósági eljárások során felmerült a gyanú, hogy a székhelyáthelyezés „fiktív” volt, és a társaság „fő érdekeltségi központja” továbbra is Olaszországban van.

Kérdések

A Fizetésképtelenségi Rendelet szerint a „fő érdekeltségi központ” helye határozza meg, hogy mely bíróságnak van joghatósága eljárni fizetésképtelenségi ügyekben. Az olasz bíróságnak így állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy az adós „fő érdekeltségi központja” mely államban van. Ezzel kapcsolatban merült fel az uniós joggal kapcsolatos néhány értelmezési kérdés.

Előzetes döntéshozatali kérelmében az olasz bíróság lényegében azt kérdezte a Bíróságtól, hogy abban az esetben, ha a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt az adós társaság áthelyezte székhelyét egy másik tagállamba, hogyan lehet megdönteni a Fizetésképtelenségi Rendelet által felállított vélelmet, miszerint ellenkező bizonyításig a jogi személy létesítő okirat szerinti székhelyét kell tekinteni a „fő érdekeltségek központjának” tekinteni.

A kérdés mögött, ha nem is egyértelműen kimondva, az a további kérdés húzódott meg, hogy a röviddel a fizetésképtelenségi eljárás kezdete előtti, „fiktív” székhelyáthelyezés esetén milyen lehetőségek vannak a vélelem megdöntésére.

COMI

A Fizetésképtelenségi Rendelet szerint az adós „fő érdekeltségének központja” (amit az angol elnevezés rövidítése nyomán általában a COMI-nak nevezünk) határozza meg, hogy mely tagállam bíróságának lesz joghatósága az adós elleni fizetésképtelenségi főeljárás megindítására: az a bíróság rendelheti el a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol a COMI található. Ennek a fizetésképtelenségi főeljárásnak hatálya univerzális: magában foglalja az adós bárhol található vagyontárgyait. Így, ha a fizetésképtelenségi főeljárás Bulgáriában indul, akkor – legalábbis főszabály szerint – az adós olaszországi vagyona is a bolgár eljárás hatálya alá fog tartozni.[2] A COMI közvetetten az alkalmazandó jogot is meghatározza: főszabály szerint a fizetésképtelenségi eljárásra és annak joghatásaira annak az államnak a joga alkalmazandó, melynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindítják. A konkrét ügynél maradva tehát, amennyiben a főeljárás Bulgáriában indulna, úgy az olasz és egyéb hitelezőknek is a bolgár fizetésképtelenségi jog szerint kellene érvényesíteniük igényüket a bolgár eljárásban.

Annak ellenére, hogy a COMI a Fizetésképtelenségi Rendelet egyik allappillére, a jogszabály maga, csupán a preambulumban ad némi iránymutatást a fogalom jelentéséről. A Bíróság ezt a kissé homályos magyarázatot az Eurofood-ügyben definíciónak tekintette, és kimondta, hogy a „fő érdekeltségek központja” (azaz a COMI) az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi, és ez harmadik személy részéről megállapítható. A COMI autonóm jelentéssel bír, azaz azt a tagállami jogoktól függetlenül kell értelmezni.

A COMI vizsgálatának időpontja

A konkrét ügyben kérdésként nem merült fel, de fontos rögzíteni, hogy a kiforrott esetjog[3] szerint a joghatóság kérdését (azaz a COMI helyét) a fizetésképtelenségi kérelem benyújtásának időpontjára nézve kell vizsgálni.

Ha tehát a létesítő okirat szerinti székhely áthelyezésére a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása előtt kerül sor, mint a most ismertetett ügyben is, akkor azt kell vélelmezni, hogy az új székhelyen van az adós fő érdekeltségeinek központja. Ebből következőleg főszabály szerint azon tagállam bíróságainak lesz joghatóságuk megindítani a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol az új székhely található, hacsak a vélelmet, miszerint a COMI helye megegyezik a bejegyzett székhellyel, nem sikerül megdönteni, például annak bizonyításával, hogy a székhely áthelyezése ellenére a COMI helye nem változott.

Bár a konkrét ügyben nem merült fel, a rend kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a kérelem benyújtását követő székhelyáthelyezés sem hat ki a joghatóságra, az utóbbi ugyanis a kérelem benyújtásával rögzül.

A vélelem megdöntése

Amint utaltunk rá, a Fizetésképtelenségi Rendelet azt a vélelmet állítja fel, hogy a COMI helye megegyezik a székhellyel. A Bíróságnak ennél fogva a vélelem megdöntése kapcsán volt alkalma tartalommal megtölteni a COMI fogalmát.

A 2006-os Eurofood-ügyben a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a vélelem csak akkor dönthető meg, ha objektív és harmadik személyek (így főként a társaság hitelezői) által megállapítható tényezők egy attól eltérő tényleges helyzet megállapítását teszik lehetővé, mint amit a létesítő okirat szerinti székhely elhelyezkedése tükröz. Többek között ez a helyzet egy „postafiók” társaság esetén, amely nem végez semmiféle tevékenységet azon tagállam területén, ahol a székhelye található. Ugyanakkor, amennyiben egy társaság azon tagállam területén végzi tevékenységét, ahol a székhelye található, az a tény, hogy a gazdasági döntéseit egy másik tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzi, nem lesz elégséges a vélelem megdöntéséhez. Ez a megközelítés, legalábbis első ránézésre, az adós tényleges működési helyére helyezi a hangsúlyt.

A Bíróság a 2011-es Interedil-ügyben erőteljesen elmozdult a „head office function”-teszt irányába, azaz a fő üzleti és vállalati döntések meghozatalának helye vált dominánssá.

Az Interedil-ügy tényállása sok szempontból hasonló volt a most ismertetett Leonmobili-ügyhöz. Az Interedil olasz társaság áthelyezte székhelyét az Egyesült Királyságba, majd ezt követően olasz bíróság előtt indult ellene fizetésképtelenségi eljárás. Az olasz bíróságnak itt is állást kellett foglalni a joghatóság kérdésében, melynek során előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a Bírósághoz. A Bíróság, némileg körkörös indokolással, az alábbiak szerint határozott.

A COMI-t elsősorban az adós  társaság központi ügyintézési helye alapján kell meghatározni, amennyiben azt objektív és harmadik személyek részéről megállapítható körülmények támasztják alá:

1. Nem dönthető meg a vélelem, ha a társaság irányító és ellenőrző szervei (a központi ügyintézés helye) a társaság létesítő okirat szerinti székhelyén találhatók, és e társaság tekintetében az ügyvezetési döntéseket harmadik személyek (így különösen a hitelezők) részéről megállapítható módon ezen a helyen hozzák. Ebben az esetben tehát az adós más tagállamban található vagyona és más tagállamban folytatott gazdasági tevékenysége nem bír jelentőséggel a COMI megállapítása kapcsán.
2. Abban az esetben viszont, ha a társaság központi ügyintézésének helye nem a társaság létesítő okirat szerinti székhelyén található, a vélelem megdönthető. Ekkor már figyelembe jönnek az adós más tagállamban található vagyoni eszközei és gazdasági aktivitása. A vélelem megdöntéséhez az szükséges, hogy az összes releváns körülmény átfogó vizsgálata alapján az eljáró bíróság meggyőződjön róla, hogy harmadik személyek (különösen a hitelezők) részéről megállapítható módon az adós társaság tényleges irányítási és ellenőrzési központja, valamint érdekeltségei kezelésének központja a székhelytől eltérő tagállamban található.

Az Interedil-ügyben tett megállapításokat a Bíróság megerősítette a Rastelli-ügyben.

A Bíróság végzése a Leonmobili-ügyben

A Bíróság a most ismertetett ügyben hozott végzésében is lényegében a fentieket erősíti meg.

Ez a konkrét ügyben azt jelenti, hogy ha az adós társaság székhelyét a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt más tagállamba helyezi át, úgy a korábbi székhely szerinti bíróság csak abban az esetben hagyhatja figyelmen kívül a vélelmet, miszerint a COMI az új székhely helyén található, és csak abban az esetben állapíthatja meg, hogy a COMI az eljárás megindításának az időpontjában továbbra is a korábbi székhely államában található, ha – egyéb objektív és harmadik személyek által ellenőrizhető információkból – arra a következtetésre jut, hogy az adós társaság vezetésének és irányításának és tényleges központja valamint az érdekeinek kezelése a továbbra is a korábbi székhely államában van, illetve zajlik.

Ez más szóval – implicit – azt is jelenti, hogy önmagában az, hogy a fizetésképtelenségi eljárás előtti székhelyáthelyezést a bíróság fiktívnek vagy visszaélésszerűnek tartja, nem bír jelentőséggel a COMI helye, így a bíróság joghatóságának megállapítása szempontjából. A vélelem, miszerint a COMI az új bejegyezett székhely államában van, csak akkor megdönthető, ha a társaság vezetése és irányítása a korábbi székhely államából történik, és ezt a körülmények – objektíve és a hitelezők szemszögéből megállapíthatóan is – összességében alátámasztják. A bíróságnak itt különösen olyan körülményeket kell mérlegelnie mint a vagyontárgyak és gazdasági aktivitás kifejtésének helye, illetve a hitelezők tudomása (tájékoztatása) arról, hogy az adós társaság érdekeltségeinek kezelését rendszeresen mely tagállamban végzi.

A tanulságok röviden az alábbiakban összegezhetők:

• A COMI helye, azaz a bíróság joghatósága a fizetésképtelenségi eljárás iránti kérelem benyújtásának időpontjára vetítve vizsgálandó. A vélelem, miszerint a COMI a székhely államában van, akkor is érvényesül, ha csak röviddel a kérelem benyújtását megelőzően került sor a székhely áthelyezésére.
• Ha az adós bejegyzett székhelye és a központi ügyintézés helye – harmadik személyek számára megállapíthatóan – azonos helyen van, úgy a vélelmet, hogy a COMI megegyezik a székhellyel, nem lehet megdönteni.
• Ha az adós bejegyzett székhelye és a központi ügyintézés helye különböző tagállamokban van, úgy a vélelem megdönthető. Ebben az esetben az összes releváns körülmény átfogó vizsgálatával azt kell bizonyítani, hogy az adós társaság tényleges irányítási és ellenőrzési központja a székhelytől eltérő tagállamban található, és ez harmadik személyek (különösen a hitelezők) részéről megállapítható.
• Más esetekben viszont a vélelem nem dönthető meg, akkor sem, ha a székhely áthelyezésére adott esetben épp a COMI (és így a joghatóság) manipulálásának szándékával került sor.

Más döntést hozna a Bíróság az új Fizetésképtelenségi Rendelet alapján?

A 2017. június 26-át követően indított eljárásokra az új (átdolgozott) Fizetésképtelenségi Rendelet lesz irányadó. Amellett, hogy a fent ismertetett esetjogot az európai jogalkotó átültette az új rendelet szövegébe, az átdolgozás több olyan új rendelkezést is tartalmaz, amely a visszaélésszerű fórumválasztást igyekszik korlátozni.

Ezek közül az egyik legfontosabb változás, ami a most ismertetett ügy elbírálására is kihatással bírna, hogy az új rendelet korlátozza a COMI helyét a bejegyzett székhellyel azonosító vélelem alkalmazhatóságát. A jövőben a vélelem jogi személyekkel kapcsolatban csak akkor lesz alkalmazható, ha a bejegyzett székhely állama a fizetésképtelenségi eljárást megindító kérelem benyújtása előtt legalább három hónappal nem változott.

Abban az esetben tehát, ha a fizetésképtelenségi eljárás a székhelyét frissen más tagállamba áthelyező adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása a székhelyáthelyezéstől utáni három hónapon belül történt, úgy nem áll fenn vélelem atekintetben, hogy a COMI az új székhely államában van. Ekkor az eljáró bíróságnak a COMI helyét, és így a joghatóságot – vélelem segítsége nélkül – lényegében az Interedil-ügyben lefektetett elveknek megfelelően kell megállapítani. Ahogy arra az átdolgozott rendelet preambuluma felhívja a figyelmet, a vonatkozó tényezők átfogó értékelése során annak megállapítása szükséges, hogy a társaság irányításának és felügyeletének tényleges központja hol található, valamint érdekeltségeinek kezelése mely tagállamban történik. Annak mérlegelésekor, hogy a COMI helye harmadik fél részéről megállapítható-e, különös figyelmet kell fordítani a hitelezőkre, valamint arra, hogy a hitelezők megítélése szerint az adós hol kezeli érdekeltségeit. Ennek keretében a fő érdekeltségek központjának megváltozása esetén szükséges lehet a megfelelő időben tájékoztatni a hitelezőket arról az új helyszínről, ahonnan az adós a tevékenységeit folytatja, azaz például fel kell hívni a figyelmet a kereskedelmi levelezéshez használt cím megváltozására, vagy az új helyszínről egyéb módon kell tájékoztatni a nyilvánosságot.

[1] Magyarország vonatkozásában a határon átnyúló székhelyáthelyezés nem jön szóba, ld. C-210/06. sz. Cartesio-ügy. A nemzetközi átalakulással kapcsolatban viszont ld. a C-378/10. sz. Vale-ügy.

[2] A főszabály alóli legfontosabb kivétel a másodlagos eljárás lehetősége abban a tagállamban, ahol az adósnak telephelye van. Ld. Fizetésképtelenségi Rendelet 3(2) cikk .

[3] Ld. C-1/04 sz. Staubitz-Schreiber-ügy és C-396/09. sz. Interedil-ügy.

A cikk szerzője: