A víz az élet alapfeltétele, ugyanakkor egyre szűkösebb erőforrás is. Az éghajlatváltozás, a növekvő igények és az elöregedő infrastruktúra együttesen teszik próbára a vízgazdálkodási rendszereket Európa-szerte – Magyarországon különösen. A DLA Piper Hungary ősszel induló Vízjel podcast-sorozatában meghívott szakértőinkkel járjuk körül a hazai vízgazdálkodás legfontosabb szabályozási, jogi és üzleti kérdéseit.
Kapcsolódó cikksorozatunk utolsó részében áttekintjük a várható legfontosabb szabályozási fejleményeket és azonosítjuk a főbb hazai jogalkotási igényeket.
Uniós szabályozási hullám: mit hozhatnak a következő évek
Az EU vízpolitikája jelenleg talán a valaha volt legambiciózusabb átalakuláson megy keresztül. Uniós szinten a Vízreziliencia Stratégia célkitűzéseinek megvalósítása, a Víz Keretirányelv felülvizsgálata, az új vízminőségi előírások, valamint a fenntartható finanszírozás (EU taxonómia) vízszektorra vonatkozó kritériumai határozzák meg a következő évtized irányait.
Emellett a szabályozási fókusz feltehetően a Víz Keretirányelv (2000/60/EK) végrehajtásán lesz a következő években. A Keretirányelv nemcsak környezeti célokat tűz ki, hanem részletes végrehajtási keretet is biztosít a tagállamok számára. Ezt a keretet a 11. cikkben meghatározott programintézkedések és a 8. cikkben szabályozott monitoring-rendszerek alkotják. A programintézkedések határozzák meg, milyen lépéseket kell tenni a vizek jó állapotának eléréséhez, míg a monitoring méri és értékeli az előrehaladást.
Az Európai Bizottság 2025-ös Magyarországról szóló országjelentése szerint hazánk összesen 127 nemzeti alapintézkedést és 55 kiegészítő intézkedést jelentett be a harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervében (Európai Bizottság, 2025).
A programintézkedések rendszere: Az alapintézkedések a minimálisan teljesítendő követelményeket jelentik: ide tartozik a vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtása, a költségmegtérülés elvének érvényesítése, valamint a vízkivétel és duzzasztás engedélyezési rendszereinek működtetése. A kiegészítő intézkedések akkor alkalmazandók, ha az alapintézkedések önmagukban nem elegendőek a környezeti célok eléréséhez. Az irányelv VI. melléklete példálózó felsorolást ad a kiegészítő intézkedésekről: jogalkotási eszközök, gazdasági és pénzügyi ösztönzők, önkéntes környezetvédelmi megállapodások, vizes élőhelyek helyreállítása, víztakarékossági intézkedések és mesterséges vízkészlet-utánpótlás egyaránt ide sorolhatók.
A monitoring-rendszer a Keretirányelv 8. cikke alapján háromféle programból épül fel. A felügyeleti monitoring célja az átfogó helyzetkép megalkotása; az operatív monitoring a veszélyeztetett víztestekre koncentrál; a vizsgálati monitoring pedig ismeretlen eredetű problémák vagy baleseti szennyezések feltárására szolgál. Magyarországon a harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervben jelentősen bővült a monitoring: a folyóvíz-testek 92 százalékánál, a tavak 60 százalékánál már közvetlen megfigyelési adatok állnak rendelkezésre (Európai Bizottság, 2025).
Az OECD 2026-os jelentése szerint a drónok, műholdas távérzékelés és mesterséges intelligencia integrálása a monitoring-rendszerbe költséghatékonyabbá tehetné az ellenőrzést – különösen az illegális vízkivételek felderítésében és az aszályhelyzetek korai előrejelzésében (OECD, 2026).
Magyarország helyzete: sajátos kihívások, elodázott reformok
Magyarország földrajzi helyzete egyedülálló: a Kárpát-medence legmélyebb pontján fekszik, édesvíz-készletének mintegy 96 százaléka külföldről érkezik, miközben az ország területének negyede árterületen található (OECD, 2026). Ez a kettős kitettség – egyszerre fenyeget az árvíz és az aszály – az elmúlt évtizedekben drámaian fokozódott: 2000 és 2023 között a klímaváltozáshoz köthető gazdasági károk elérték a 6,5 milliárd eurót, ennek több mint egyharmada (39%) egyetlen évben, 2022-ben keletkezett (Eurostat, 2025).
Az OECD 2026-os átfogó országjelentése szerint a magyar vízügyi irányítás több strukturális problémával küzd: a hatáskörök megosztása a minisztériumok között sok tekintetben tisztázatlan. Végül hazánk jelentős beruházási elmaradással és forráshiánnyal küzd: az EU-s jogszabályoknak való megfelelés becsült beruházási igénye évi 1,3 milliárd euró, míg Magyarországon az éves beruházási hiány megközelítőleg 600 millió euró (OECD, 2026; Európai Bizottság, 2025).
Mindezekre tekintettel a vízjogi reform – mind az uniós megfelelés, mind hazai vízbiztonság és a fenntartható nemzeti vízgazdálkodás érdekében – elengedhetetlennek látszik. A legfontosabb jogalkotási feladatok lehetnek a vízhasználati jogok modernizálása, a víziközmű-szabályozás díj- és szolgáltatási modelljének felülvizsgálata, valamint az ország teljes területére kiterjedő, egységes vízügyi monitoring-rendszer és központi koordináció kialakítása.
A hazai jogalkotásnak tehát – a Keretirányelv végrehajtása körében vállalt intézkedésekre is tekintettel – legalább az alábbi területeken kell lépnie ahhoz, hogy Magyarország megfeleljen az uniós követelményeknek és kihasználhassa a vízgazdálkodásban rejlő lehetőségeket.
- Vízjogi reform. Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról több mint három évtizedes, és bár többször módosították, alapvető felülvizsgálatra szorul. A vízkivételi díjakat legutóbb 2009-ben emelték, reálértékük azóta jelentősen csökkent. A vízvisszatartás, a víz újrahasználata és a természetalapú megoldások jelenleg nem rendelkeznek kellő jogszabályi alappal (OECD, 2026).
- Víziközmű-szabályozás. A 2011. évi CCIX. törvény szerinti díjszabályozási modell szintén felülvizsgálatot igényel. A hatósági áras rendszer mellett a szolgáltatók nehezen tudják finanszírozni a szükséges beruházásokat, hitelképességük korlátozott. A költségmegtérülés elvét – a Víz Keretirányelvből eredő uniós elvárásoknak megfelelően – következetesebben kell érvényesíteni.
- Ösztönzőrendszerek. A jelenlegi támogatási rendszer elsősorban a hagyományos szürke infrastruktúrát finanszírozza, miközben a természetalapú megoldások háttérbe szorulnak. Pedig utóbbiak nemcsak költséghatékonyabbak, hanem többszörös előnnyel is járnak: csökkentik az árvízi kockázatot, mérséklik az aszályt, javítják a biodiverzitást és segítik a szénmegkötést.
- Finanszírozhatóságot biztosító jogszabályalkotás. Magyarországon mind az árvízvédelem és aszálykezelés, mind a víziközmű-hálózat korszerűsítése, a szivárgások csökkentése és a klímareziliencia növelése terén jelentős beruházásokra van szükség. A vízinfrastruktúra-beruházások azonban – Magyarországon éppúgy, mint világszerte – jelentős finanszírozási hiánnyal küzdenek. Ezért elengedhetetlen egy olyan jogi keretrendszer kialakítása, amely elősegíti a beruházások finanszírozhatóságát és az uniós pénzügyi eszközök hatékony felhasználását.
- Vízgazdálkodási szervezetrendszer átalakítása. Átgondolt vízstratégia nem alkotható és nem hajtható végre átlátható, valamennyi érintettet bevonó intézményrendszer nélkül. Elengedhetetlen egy olyan szervezet létrehozása, amely a vízgazdálkodási feladatok központi koordinációját látja el, a stratégiai döntések előkészítését és végrehajtását támogatja, és az ökológiai, műszaki, jogi és gazdasági szempontokat egyaránt mérlegeli.
A Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv
A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló uniós források lehívhatósága érdekében Kormány 2026 augusztusában fogadta el a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet. Az Intézkedési Terv számos, a fentiek témakörökhöz kapcsolódó feladatot tartalmaz, ezek megvalósításáért az élő környezetért felelős miniszter, illetve vezetésével és koordinációja mellett a Kormány hatáskörrel bíró más miniszterei felelősek.
- Melyek a Kormány prioritásai és tervei a vízgazdálkodás területén, és milyen stratégiát és ütemezést követnek ezek megvalósításában?
- Alkalmas-e a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv a fenntartható hazai vízstratégia megalkotására és megvalósítására?
- Milyen negatív és pozitív ösztönzők alkalmazhatók a víztakarékosság előmozdítására, elképzelhető-e egy energiatakarékossághoz hasonló támogatási rendszer bevezetése?
- Milyen pozitív és negatív ösztönzők alkalmazhatók a fenntartható vízhasználat előmozdítására?
- Milyen nemzetközi jó gyakorlatok követhetők akár a fenntartható vízgazdálkodási megoldások, akár a vízszektor finanszírozása terén?
Magyarországot a klímaváltozás okozta vízhiányos és víztöbbletes állapotok, az ezekből eredő gazdasági és társadalmi problémák kezelése évről-évre addig nem látott kihívások elé állítja. De Magyarország nem állhat meg az akut problémák kezelésénél – a vízbiztonság és fenntartható vízgazdálkodás elérése nemcsak természeti és társadalmi kényszer, hanem Magyarország mint uniós tagállam jogi-politikai kötelezettsége is. A szükséges stratégiai döntések meghozatalával és végrehajtásával, az elengedhetetlen infrastruktúra- és digitális beruházások megvalósításával jelentős késedelemben vagyunk. A jelen helyzetben a szabályozás, az igazgatási szervezetrendszer, a műszaki-szakmai szakértelem, valamint a projektfinanszírozási gyakorlat hatékony együttműködésére és központi koordinációra van szükség ahhoz, hogy valóban a vízbiztonság elérését elősegítő, megvalósítható vízstratégia szülessen Magyarországon. Remélhetőleg a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervben foglalt lépések ebbe az irányba mutatnak.
Szerzők: Györfi-Tóth Péter, Dránovits Dóra
Györfi-Tóth Péter
Projekt és Restrukturálási csoportvezető,
ESG szakterületvezető
Györfi-Tóth Péter
Dránovits Dóra*
az ESG szakterület szakmai koordinátora,
Projektfejlesztési és Restrukturálási csoport
Dránovits Dóra
Olvassa el cikksorozatunk korábbi részeit!
A fenntartható vízgazdálkodás finanszírozásának kérdései – 2. rész
Áttekintjük a vízbiztonság és a fenntartható vízgazdálkodás kialakításhoz elengedhetetlen infrastruktúra-beruházások finanszírozásának nehézségeit és az ezekre adható megoldásokat.
A vízgazdálkodás kihívásai, stratégiái és szabályozási keretei – 1. rész
Bemutatjuk a vízgazdálkodás előtt álló legfontosabb kihívásokat, valamint az uniós és hazai stratégiai és szabályozási keretek alakulását.